Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2016

Demóna - miért lett gonosz?

Tegnap megnéztem a Demóna c. filmet, ami pontosan arról szól, ami a gyerekeimet egy ideje foglalkoztatja: hogy hogyan és miért lett Demóna gonosz. Számomra megérthető és szerethető figuraként ábrázolták Demónát. A többi szereplő viszont eléggé elnagyolt volt, úgyhogy várom a következő filmet, amiből mondjuk Lipót történetét és belső harcait ismerhetjük meg A gyerekeim amúgy rendszeresen úgy játszák el a mesét, hogy Demóna és Csipkerózsika kibékülnek a végén, ahogy a filmben, persze nem látták még, de ha nagyobbak lesznek, megmutatom nekik.

A gyerekek megérzik, min "dolgozunk"

Lelepleződött hát a húsvéti nyúl is nálunk. Egy kicsit tovább próbáltam ellenállni a kérdésáradatnak, mint a Mikulás esetében, mert mégiscsak ott motoszkált bennem, hogy mi van, ha igazából csak én akarom túl korán, hogy tudja, az igazságot, de neki még valójában a csodára van szüksége. De hiába dobtam vissza a labdát, vagy tettem kitérő válaszokat, kisfiam rám szólt, hogy most már mondjam meg az igazat. És akkor megmondtam, hogy igen, az ajándékokat én rejtettem el, azt játszottam, hogy én vagyok a nyuszi. A fiamnak még ez is épp elég csodálatos volt, hogy hogyan rejtettem el az ajándékokat úgy, hogy ő nem vette észre. És nagyon örült nekik. Ami most elgondolkodtatott ennek kapcsán, az az, hogy a gyerekek valahogy tudják, hogy mi min dolgozunk, ebben az esetben én most éppen az igazság-hazugság témáján. Egy másik esetben pszichológusként, járt hozzám egy kisfiú, aki agresszívvé vált a búcsúzáskor. Miközben próbáltam szeretetteljes határt szabni, megakadályozni,

Könyvajánló: Mese a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát

Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe ezt a mesét, amelyben a kiselefántnak elköltözött a legeslegjobb barátja, és ezért nagyon szomorú volt. A felnőttektől olyan tanácsokat kapott, amiktől csak még rosszabbul érezte magát (pl. terelje el a figyelmét, szedje össze magát). Aztán felkereste a bölcs baglyo t, aki a következőket mondta: "Először is: ha szomorú vagy, akkor sírjál! Ne törődj vele, mit mondanak a többiek. A szomorú szív olyan, mint egy nehéz, sötét viharfelhő. Ha kihullik belőle az eső, újra könnyű és fehér lesz. Másodszor: meséld el valakinek, akit szeretsz, hogy mi bánt. Harmadszor: keress a barátodnak egy titkos kis csücsköt a szívedben, hogy mindig veled maradhasson!" Nem elsősorban azért ajánlom ezt a könyvet, hogy a gyerekek ebből tanulják meg, hogy mit tegyenek, ha szomorúak - egyrészt ezt ők még maguktól is tudják, hogy pl. egy nagy sírás jót tesz, másrészt nem igazán hiszek a tanmesékben - hanem mert magunkat jó gyakran emlékeztetni a

Létezik a Mikulás?

Nemsokára itt a Húsvét, és talán sokatok fejében megfordult, hogy mit fogtok válaszolni, ha a gyerekek rákérdeznek, hogy tényleg létezik-e a húsvéti nyuszi. Nálunk a Mikulás tavaly már lelepleződött. Sokat olvastam arról, hogy milyen fontos a gyerekeknek a varázslat, és az a jó, ha minél tovább hisznek ezekben a csodálatos lényekben. Én ezzel az elképzeléssel nem igazán tudtam azonosulni, főleg úg y, hogy manapság a szülőknek komoly hazugságokba kell keveredniük, ha a gyerek mondjuk a sok utcai mikulás, vagy egy rosszul sikerült óvodai mikulásünnepség kapcsán gyanakodni kezd, de még szeretnék fenntartani a látszatot. A Karácsony eleve olyan ünnep nálunk, amikor egymást ajándékozzuk meg, az a koncepció viszont tetszett, hogy a Mikulás csak a gyerekekért van, ilyenkor csak ők kapnak ajándékot. Így hát mi is elalvás után becsempésztük az ajándékot a csízmába (vagy mellé), és reggel csodálkozva láttuk mi is, hogy a Mikulás mit hagyott ott a gyerekeknek. Tavaly viszont

Hogyan ne állítsunk fel szabályokat?

    Egy kis részlet a Gru című filmből. Imádom Agnes-t annyira jóhiszemű, mint a gyerekek általában, amíg el nem rontjuk őket. Persze a többiek is jó fejek https://www.youtube.com/ watch?v=I0kzqqupoSQ

Elválasztás szelíden

Egy nagyon kedves anyukatársam története arról, hogy hogyan segített a kisfiának lemondani a szopizásról és átaludni az éjszakát. Köszönöm Zsuzsi, hogy megosztottad! Kisfiam már 2,5 éves, szerettem volna leszoktatni a szopizásról, de szelíden. Nagyon cicifüggő volt, de úgy éreztem, hogy tovább nem szeretném. Hálás vagyok Istennek ezert a csodás időszakért. Akit felkerestem tanácsadó azt mondta , hogy vegyek fel zubbonyt… ezt nem szerettem volna. Segítséget kértem egy anyukás csoportban, ahol sok támogatást és sok jó ötletet kaptam, többek között azt, hogy a szeretetteljes határszabás módszerével hogyan tudok a kisfiamnak és magamnak segíteni. A délutáni alvásnál kezdtük, próbáltam megint megbeszélni Vele, hogy többet nincs cici. Ebből az lett, hogy fél órán át masszívan szívta a cicimet, forgolódott de nem aludt el. Aztán megbeszéltük, hogy ez volt az utolsó cici, mert a fokozatosság nem vált be előtte sem, és most sem. Az első éjszaka sokat sírt, de egy ideje

Jutalmazás - büntetés

Jutalmazás-büntetés. Sokáig ez volt a legelterjedtebb nevelési módszer: büntessük meg a gyereket, ha valami rosszat csinál, és jutalmazzuk meg, ha jól viselkedik. Mostanában már szerencsére sok helyen olvashatjuk, hogy a büntetés nem jó, nem hatásos, és a gyerekkel való kapcsolatunkat is rombolja. De mi a helyzet a jutalmazással? Elmesélek egy vicces történetet ezzel kapcsolatban Kisfiam nagyjá ból 3 éves korára lett szobatiszta, de ha kakilnia kellett, akkor csak pelenkába volt hajlandó. Ez egy idő után már eléggé zavart, próbálkoztam bíztatással, azzal, hogy nem adok rá pelenkát, de annyira sírt, hogy végül mégis mindig feladtam rá. Kifogytam az ötletekből (akkor még nem ismertem a Kapcsolódó nevelést), úgyhogy bár korábban semmi ilyesmit nem csináltam, kitaláltam egy jutalmazási rendszert: rajzoltunk egy táblázatot a hűtőre, 10 oszloppal, és mondtam a fiamnak, hogy ha belekakil a bilibe, akkor rajzolunk egy x-et a táblázatba, kap valami apróságot (pl. egy kocka

Honnan ered a gonoszság?

Gondolkodtál már azon, hogy a mesék gonosz szereplői miért lettek gonoszak? Lehet olvasni mindenféle elemzéseket a mesékről, ahol a gonosz a tudatalattink, a bennünk lévő sötét, amivel ilyen módon küzdünk meg. Amióta a fiamat elkezdték érdekelni a varázsmesék (most éppen különösen a Csipkerózsika), bejött számomra egy új szempont. Ő ugyanis sajnálja a gonosz szereplőket, akik a végén egyedül marad nak, egyedül a rossz érzéseikkel. Amikor néztük a Csipkerózsika egyik változatát, megütötte a fülemet egy momentum: Demónát nem hívják meg, úgyis mindig csak bajt csinál. Az jutott eszembe, hogy hát így persze, hogy csak még haragosabb és gonoszabb lesz. Nem születtünk gonosznak, és azt hiszem ezt a gyerekek még tudják. Tartsuk meg őket ebben a hitükben!

Hogyan vígasztaljunk?

Amikor valakit sírni látunk, akár gyereket, akár felnőttet, sokszor igyekszünk valami olyat tenni, amitől azonnal megnyugszik és abbahagyja a sírást. Mert mindenféle rossz érzéseket hoz fel bennünk, mert szeretnénk neki segíteni, hogy minél hamarabb elmúljon a szomorúsága. Próbáljuk elterelni a figyelmét, megnevettetni, kicsinyíteni a bajt, stb. Pedig ilyenkor leginkább arra lenne szükségünk, hogy egy támogató másik ember jelenlétében jól kisírjuk magunkat, meghallgasson minket és utána újra jobban leszünk.  Nézzétek csak: https://www.youtube.com/watch?v=QT6FdhKriB8 Egy jelenet az Agymanók c. filmből, amit egyébként érdemes végignézni, akár egyedül, akár gyerekekkel.

Könyvajánló: Képtelen könyv

Veszítsd el a méltóságodat! A gyerekek imádják, amikor végre nem ők az ügyetlenek, nem ők azok, akik valamit nem tudnak, nem értenek. A nagy nevetés pedig oldja a feszültséget, a sok-sok frusztráció során felhalmozódott feszültséget. Ha nem tudod hogyan kezdj neki, ajánlom ezt a vicces könyvet, garantált a siker, még ha úgy is érzed, hogy nincsenek ilyen jó színészi képességeid.  http://www.europakiado.hu/konyv/740705/ keptelen-konyv

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere

Készülődés viccesen

Elindulni valahova a gyerekekkel kész katasztrófa. Valamiért teljesen felbolydulnak, nem öltöznek, rohangálnak, én meg egyre idegesebb leszek, ha olyan helyre megyünk, ami nekik fontos, akkor azért, ha meg nekem kell időre mennem valahova, akkor meg azért. A vége legtöbbször az, hogy kiabálok. De egyik alkalommal valahogy beugrott a Játékos nevelés c. könyvből, amikor Larry-nek hasonló problémája volt a kislányával, akkor egy babát kezdett el beszéltetni, hogy ez a gyerek nem is tud felöltözni és hasonlók, mire a kislány nevetve felöltözött. Éppen ott volt egy baba, felvettem és elkezdte nekem magyarázni, hogy mégis hogy várhatok el a gyerekektől ilyen nehéz dolgot, hogy egyedül öltözzenek, nem tudnak még ők ilyet csinálni, stb. Nem is gondoltam, hogy ilyen hatásos lesz, de a gyerekek azonnal nevetni és öltözni kezdtek, és amikor a baba elhallgatott, kérték, hogy folytassam. Ez nem volt könnyű, mert az az igazság, hogy még én sem voltam felöltözve (khm, hát igen,