Kapcsolódó Nevelés Fábián Dórival

Egy szuper, elgondolkodtató cikk az ajándékozásról, lejjebb összefoglaltam a lényegét magyarul. "Jaj, de szép kis ruha, miért nem próbálod fel?" "Most kaptad, és már tönkrement, miért nem vigyáztál rá?" "Na, örülsz ugye, pont ilyet szerettél volna, igaz?" Ismerős mondatok? Akár a magunk, akár rokonok szájából? Jó lenne megszabadulni ezektől, bár tény, hogy nem könnyű. A gyerekeim jó ideje szeretnének egy garázsvásárt tartani, de egyelőre az eladásra szánt dolgok összeszedésén él mindig elakadt a dolog. Egyik alkalommal, amikor a lányom nekikezdett a válogatásnak, előszedett egy kis horgolt lepkét, amit még én készítettem neki valamelyik Karácsonyra. Hát, mit ne mondjak, eléggé rosszul esett, és ennek hangot is adtam. Aztán éreztem, hogy ez nincsen rendben, és azt mondtam, hogy ha neki már nem kell, akkor adja nekem, én szeretném eltenni emlékbe. De ha nem nekem akarja adni? Az is teljesen rendben kellene hogy legyen. Hú, de nehéz És

Egy egyszerű de nagyszerű játék hogy biztosítsuk gyerekünket szeretetünkről és ragaszkodásunkról. Gyerekidő végén a lányom nem szívesen engedett el, szeretett volna még egy kört a kitalálós játékból, amit játszottunk. Én belementem azzal, hogy most már az én szabályaim szerint játszunk. Ezután odaült az ölembe, majd közölte, hogy ő az én anyukám és elmegy dolgozni. Én kaptam az alkalmon, hogy még egy kicsit töltsem a szeretettankját: nem engedtem el, és ahogy próbált kiszabad ulni, kapkodtam utána, és sírtam, amikor elment. Amikor hazatért a munkából és újra megölelt, még mindig sírnom kellett. Kérdeztem, miért. Mert hiányoztam, és még mindig szomorú vagy. Ugye milyen gyakran várjuk el, hogy a gyerek azonnal nyugodjon meg, vígasztalódjon meg amikor már ott vagyunk, a baj elhárult, a fájdalom elmúlt, stb? Pedig az érzés még ott van, még kell rajta sírni, dühöngeni. Amikor elindult a munkába és én nem akartam elengedni, olyanokat mondott, hogy mennem kell, különben n