Kapcsolódó Nevelés Fábián Dórival

Szoktam mondani, hogy amikor nem vagyok a topon, túl fáradt, vagy ideges vagyok, akkor inkább képes vagyok az utolsó erőmmel valami játékos megoldást bedobni, mint hogy nyafogást, vagy sírást kelljen meghallgatnom (vannak, akik meg éppen fordítva). Így volt ez a hétvégén is. Összejöttünk több kapcsolódós családdal, hogy próbáljuk egy kicsit pótolni a "falut", ami a jelenlegi életformánkból annyira hiányzik. A gyerekek lelkesen készültek, szeretik az ilyesmit. De ott aztán a f iamnak mégis nehezére esett részt venni a játékokban, nehezen oldódott. Illetve őrlődött: szeretett is volna bekapcsolódni, mesét mondani, beszélni a kedvenc dolgairól, de közben zavarban is volt, és félt, hogy senkit nem fog érdekelni. Ezen többször kiborult, duzzogva bevonult a szobánkba telefonozni, panaszkodott, hogy unatkozik, meg inkább hazamenne. Őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy hagyjuk a francba az egészet, tényleg menjünk haza, ennek így semmi értelme. Aztán erőt

„Az a jó szülő, aki összeszorított foggal akkor sem megy oda lekapni a gyereket a mászókáról, ha abból leesés lesz.” - írja egy cikk. Ezek szerint akkor én jó szülő vagyok... Majdnem biztos voltam benne, hogy le fog esni, mégis megengedtem, hadd próbálja ki. De mi van akkor, ha ebből az esésből nagyobb baj származik, úgy eltörik a gyerek keze éppen a nyár közepén, hogy műteni kell, egy csomó mindenből kimarad a nyáron, és még 2 hónappal később ebben a szép őszi időben is kímélnie kell magát . A sok fájdalomról és félelemről már nem is beszélve, ami ezzel az egésszel jár. Igen, túlféltő lettem, tudom, érzem, és a cikk arról már nem szól, hogy ilyenkor mit tegyünk. Illetve ha eleve túlféltők vagyunk, annak is megvan a jó oka, amin nem olyan egyszerű csak úgy túllépni, nagyon nem. Tegnap voltunk játszótéren, és a fiam megkérdezte, hogy lecsúszhat-e a tűzoltó rúdon, én meg rávágtam, hogy nem. Egy anyuka úgy nézett rám, mint valami őrültre (Az orvos sem javasolta még e

  Kitöltöttem egy szakdolgozati kérdőívet, ami arról szólt, hogy a gyermekeink születése hogyan változtatta meg a kompetenciáinkat. Kreativitás, problémamegoldás, konfliktuskezelés, empátia, ilyesmi. A kitöltés után olyan jó érzésem lett, mert egy sem volt köztük, amiben úgy érezném, hogy romlottam. Mind javult, vagy nem változott! Az okok között nyilván szerepel az is, hogy az ember idősebb lesz, több tapasztalattal rendelkezik, de ez önmagában biztosan nem lenne elég. Az anya ság, szülőség egy nagy önismereti út, ez nyilvánvaló volt eddig is számomra, de jó volt ránézni, hogy milyen sok területen fejlődtem. Persze amikor ki vagyunk merülve, alváshiánnyal küzdünk, amikor a felét sem sikerül elvégezni egy nap annak, amit szeretnénk, amit elterveztünk, akkor épp nem érezzük magunkat a toppon, sokszor egyáltalán nem érezzük magunkat kreatívnak, de még a legegyszerűbb problémák megoldása is nehézségbe ütközhet. De fontos tudni, hogy ez csak a pillana