Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2018

Mégis jövök!

Tegnap az éppen futó alaptanfolyamon többek között az érzelmi projektek volt a téma. Nagyfiamnál az egyik ilyen, hogy nehezen kezd bele új dolgokba, indul el ismeretlen helyekre. Eszembe jutott ez a régebbi, majdnem 2 éves történet, amikor még eléggé meg voltam lőve, hogy hogyan kezeljek egy ilyen helyzetet. Azt hiszem ma már merném egy kicsit jobban "erőltetni", támogatni abban, hogy jó lesz, ott leszek vele. De akkor, ott, ezt éreztem jónak és végülis jól sült el. Húgomékhoz készültünk Angliába 1 hétre látogatóba a gyerekekkel. Az utazás előtti napon Lőrinc (6) már nagyon lelkes volt, beszéltünk arról, hogy milyen nevezetességeket fogunk megnézni és a húgomékkal való találkozást is nagyon várta. Este viszont sírni kezdett, hogy ő inkább nem jön, hiányozni fog neki az apukája. Számíthattam volna erre, amikor 2 hónappal előtte egyedül utaztam egy hétre, alaposan felkészítettem magamat és a gyerekeket, főleg Villőt, és tudtam, hogy Lőrincnek majd az apjá

Beakadt lemez

Már megint beakadt a lemez nálam a készülődésnél Sietni kellett, amíg a picit pelenkáztam és öltöztettem, átkiabáltam a nagynak, hogy átvette-e már a nadrágját. Nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam-e, amit mondott, vagy egyáltalán válaszolt-e, úgyhogy átkiabáltam még egyszer. És még egyszer. Aztán világossá vált, hogy már elsőre is mondta, hogy igen, úgyhogy itt volt az ideje megint hülyét csinálni magamból. Megint átkiabáltam, most már játékos hangon, mire előbújt a szobájából és nevetett. Úgyhogy egy párszor még megismételtem. Majd kiabálni kezdtem a picinek, hogy ő is öltözzön, és cserélje ki a pelenkáját, és kértem a nagyot, hogy szóljon már a picinek, hogy pelenkázza már át magát. Jókat nevetett ezen, aztán szó nélkül hozott a picinek egy tiszta nadrágot, mert kiderült, hogy ki kell cserélni. (Ezzel mondjuk amúgy se szokott probléma lenni, de az a tuti, ha tudunk egy jót nevetni, kapcsolódni, mielőtt valami unalmas dolgot kérünk.) Ennyi, nem kell sok,

Sírni jó

Valamelyik nap jöttem hazafelé autóval, egyedül, hallgattam a rádiót. Egyszercsak elindult Fábián Juli egyik száma és belőlem hirtelen megállíthatatlanul kitört a sírás. Fantasztikus énekesnő volt, és szörnyű, hogy ilyen fiatalon meghalt. De közben éreztem, hogy nem egészen ezért sírok. Hiszen nem ismertem, nem a barátnőm, nem a családtagom. Feszültséggel teli napok voltak, mindenféle "nagy" történéssel, ami még feldogozatlan volt bennem, se igazán kibeszélni, se sírni rajt a még nem tudtam. Ez valamiféle utolsó csepp volt a pohárban, illetve valami, ami nagyon megindít, mert valahogy felhoz egy eltemetett problémát, meg egy kicsit egy olyan dolog is, amin legális sírni. Mint amikor a gyereknek hiányzik az apukája, de ha rákérdezel, azt mondja nem, és csak néz maga elé üveges szemmel. Aztán amikor átjön vendégségbe egy másik gyerek és elveszi a játékát, teljesen kiborul. Túl fájdalmas szembesülni azzal, hogy apa nincs most itt, de azon már tud egy jót s