Tegnap az éppen futó alaptanfolyamon többek között az érzelmi projektek volt a téma. Nagyfiamnál az egyik ilyen, hogy nehezen kezd bele új dolgokba, indul el ismeretlen helyekre. Eszembe jutott ez a régebbi, majdnem 2 éves történet, amikor még eléggé meg voltam lőve, hogy hogyan kezeljek egy ilyen helyzetet. Azt hiszem ma már merném egy kicsit jobban "erőltetni", támogatni abban, hogy jó lesz, ott leszek vele. De akkor, ott, ezt éreztem jónak és végülis jól sült el. Húgomékhoz készültünk Angliába 1 hétre látogatóba a gyerekekkel. Az utazás előtti napon Lőrinc (6) már nagyon lelkes volt, beszéltünk arról, hogy milyen nevezetességeket fogunk megnézni és a húgomékkal való találkozást is nagyon várta. Este viszont sírni kezdett, hogy ő inkább nem jön, hiányozni fog neki az apukája. Számíthattam volna erre, amikor 2 hónappal előtte egyedül utaztam egy hétre, alaposan felkészítettem magamat és a gyerekeket, főleg Villőt, és tudtam, hogy Lőrincnek majd az apjá