Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2017

Könyvajánló: A Futrinka utca lakói

Könyvajánló: A Futrinka utca lakói. Egy egyszerű kis mese a piciknek, ami nekem már megint azért tetszik, mert mi felnőttek tanulhatunk belőle Böbe babával egész nap senki nem játszik, nem érnek rá, vagy nincs kedvük, vagy nem úgy, ahogy ő szeretné. Amikor Cicamica hazaérkezik fáradtan és éhesen, megsajnálja és előbb vele játszik, mielőtt bármi másba kezdene. Utána jókedvűen megcsinálják együtt a vacsorát. Ha még egy csipogót is beállított volna Cicamama mondjuk 15 percre , akkor azt mondanám, hogy stratégiailag bevetette a Gyerekidőt, felismerte, hogy Böbe babának figyelemre van szüksége, hogy valaki végre csak vele foglalkozzon. És ezzel ő is nyert, mert Böbe baba feltöltődve szívesen segít neki elkészíteni a vacsorát. Enélkül meg valószínűleg egy nyűgösködő, piszkálódó gyerek mellett kellett volna főznie, vacsoráznia. Ennyire egyszerű. Vagy mégsem? Fáradtan hazaérve a munkából általában a legkevésbé ahhoz van kedvünk, hogy a gyerek irányítása szerint játszunk

2000 évvel később...

Egy apró trükk, amikor a gyerekek olyan idegesítően lassúnak tűnnek, nem csinálják, nem válaszolnak... Nálunk valahogy úgy kezdődött, hogy maguk a gyerekek kezdték ezt használni különböző helyzetekben (valamilyen mesében látták ezt, hogy 1 nappal később, 100 évvel később, 2000 évvel később még mindig ugyanott tart valaki). Egyszer pl. nagyon várták a nagyszülőket, és folyton kérdezgették, hogy mikor jönnek már. Én egy darabig türelmesen válaszolgattam, majd elkezdtem mondogat ni magamnak válaszolgatva: Mikor jönnek már, mikor jönnek már? Még 3 óra. Mikor jönnek már? Mikor jönnek már? Még 3 óra (a hangsúlyt nehéz így átadni). A gyerekeknek megtetszett a játék, a lányom pedig eljátszotta, hogy közben egészen megöregszik, bottal járó, görbe hátú nénike lesz és mondogatta, hogy 1 év múlva, 10 év múlva stb, én meg mondogattam, hogy még 3 óra. Nagyon vicces volt, jót nevettünk rajta. Azóta számtalan helyzetben bevetjük hol ők, hol én. Persze ettől a dolog egyáltalán nem

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a

A babák szociális lények!

Annak idején azt tanultam fejlődéspszichológiából, hogy a gyerekek úgy 2-3 éves korukig nem tudnak egymással játszani, igazából csak egymás mellett játszanak. Aztán amikor a nagyfiam olyan 1-1,5 éves volt, kicsit meglepetten tapasztaltam, hogy milyen szuperjól eljátszanak a féltesókkal. De gondoltam lehet azért, mert elég nagy a korkülönbség, és ez inkább már olyan, mint amikor egy felnőtt játszik egy gyerekkel. Aztán amikor megszületett a lányom, szinte a kezdetektől voltak közös dolgaik. És amikor a kisebb megtanult mászni, onnantól egész biztosan játszottak együtt, pl. fogócskáztak, együtt ugráltak le az ágyról a szivacsra. Nem egymás mellett, hanem egymásra figyelve, egymáson nagyokat nevetve. De akkor is még azt gondoltam, jó, hát testvérek, az biztos más. Azóta viszont már sokszor megtapasztaltam gyerekközösségekben, hogy egészen különböző életkorú gyerekek is tudnak igazán együtt játszani. Lehet, hogy az egy éves csak rohan fel-alá a többiekkel, miközben azo

Hogyan látnak minket a gyerekek?

Egy videó arról, hogyan látnak minket a gyerekeink. "Még tanfolyamot is végeztem, hogy jó szülő legyek." Mégis arra bíztatnálak titeket, hogy gyertek tanfolyamra, ez a tanfolyam nem az a tanfolyam Ez tényleg segít pl. abban, hogy ne mondjuk ki ezeket a videóban is szereplő mondatokat (vagy legalábbis ritkábban), amiket igazából nem is akarunk kimondani, csak valahogy betüremkednek valahonnan a múltból. És hogy tudjunk együtt nevetni a gyerekeinkkel akár egy ilyen videón, akár azon is, ha ők maguk figuráznak ki minket (true story).   https://www.youtube.com/watch?v=PTZEfNnxd-U&feature=share