Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígértem neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a legjobb passzban, utána ki is borult egy apró sérülés miatt (ez megint egy másik történet). A kislányom pedig legalább fél órán keresztül azt játszotta, hogy ő az orvos, hozott a testvérének körtét, betakargatta, kérdezgette, hogy jobban van-e már, igazán gondoskodó volt. Amúgy is jó a kapcsolatuk, de hiszem, hogy akkor és ott amiatt a 10 perc kapcsolódás miatt tudott ilyen szeretettel fordulni a testvére felé.

 

UPDATE: és a játék folytatódik Hogy, hogy nem, a fiamat megint valami "sérülés" érte, egy botra és a húgára támaszkodva közlekedik a lakásban, a húga mindenben segít neki, nagyokat nevetnek együtt