Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen
megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet
azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják
egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni
rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egyik
legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek
felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi
feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy
meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen
furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek
eredendően jók és jóban akarnak lenni egymással. Ha ez nem sikerül,
akkor biztos, hogy valamiért rosszul érzik magukat és segítségre van
szükségük ahhoz, hogy ezektől a rossz érzésektől megszabaduljanak. Ebben
a cikkben olvashattok arról, hogy mit lehet tenni, ha egy gyereket
bántanak:
Ebben pedig arról, hogy osztályszinten mit tehetünk egy iskolában: http://www.handinhandparenting.org/ article/ intervention-for-school-bullying-or-exclu sion/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése