Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2017

Kimerültség

Most csak annyit szeretnék írni, hogy sose becsüljétek alá az alváshiány, fáradtság, kimerültség hatását a türelmetekre, hangulatotokra és kreativitásotokra. Én most a pici baba mellett élesen megfigyelhető különbséget érzek jobb és rosszabb éjszakák között. De amikor ez krónikussá válik, könnyű megfeledkezni róla, és azt gondolni, hogy rossz anyák vagyunk, a helyzetünk kilátástalan, a gyerekeink pedig átlagon felül idegesítőek. Pedig lehet, hogy csak egy (sok) jó alvásra lenne szükségünk.

Amikor a baba vígasztalhatatlanul sír

Ígértem, hogy majd beszámolok, hogy megy, és most már van némi tapasztalatom ezügyben. Hát először is nagyon kemény! Valahogy úgy emlékeztem, hogy egy kisbaba sírása nem olyan hangos és idegesítő, mint mondjuk egy hisztiző 2 évesé. Tévedtem Beköszöntött nemrég az a bizonyos "hasfájós" korszak, a délutáni-esti vígasztalhatatlan sírással. Aminek nagy valószínűséggel a hasfájáshoz valójában semmi köze. És jelentem a sírás meghallgatása tényleg beválik! Már ha sikerül, mert azért ez nem olyan egyszerű... Már 7 évvel ezelőtt a legnagyobbnál is sejtettem, hogy amikor végre abbahagyta a sírást, az nem azért volt, mert végre eltaláltam, hogy mi a baja. Mert próbáltam én ugyanazt 10 perccel azelőtt is, de akkor még nem segített. Akkor úgy éreztem, hogy muszáj aktívan tenni valamit - azt hiszem ezzel sokan így vagyunk - sétálgattam vele, ringattam különböző pózokban, tempóban és ritmussal, tornáztattam, hátha a hasa fáj, énekeltem, próbáltam valami érdekes dologgal el