Kapcsolódó Nevelés Fábián Dórival

Araszoltunk a dugóban, a fiam (8) meglátott egy óriásplakátot egy "rendkívüli" ajánlattal. Jött az ötlet, lányommal (5,5) elkezdték saját gyártású teleshop-os reklámokkal szórakoztatni magukat és egymást. Ilyenek voltak: "Elege van abból, hogy a szendvics teteje mindig kisebb, mint az alja? Itt a szendvicstető-nagyobbító. Bármilyen szendvicsre illeszkedik. Soha többé nem lesz a szendvics teteje kisebb, mint az alja. Rendelje meg most!." "Elege van abból, hogy a kisgyereke plü sse folyton elszakad, és ő ezért szomorú? Itt a szupercérna2000, örökké tartani fog, soha nem szakad el." Ez nagyon vicces volt, de a hangerő egy kicsit sok volt nekem, és kezdtek egymás szavába vágni, nem kivárni, amíg a másik befejezi, úgyhogy kaptam az alkalmon, én is beszálltam: "Elege van abból, hogy a gyerekei hangoskodnak, nem fogadnak szót? Küldje őket katonai iskolába! Az éves tandíj csak egymillió forint, igazán megéri!". Tudtam, hogy mi következik,

Lányomnak egy tüske ment a tenyerébe. A szokásosnál is nyűgösebb volt este, (ami amúgy sem ritka ovinapon) és valahogy kiderült, hogy egy tüske van a kezében, ami még valamikor délelőtt az udvaron ment bele, de nem mert, nem akart szólni az óvónéniknek, és itthon nekünk se. Sírt, meg sem akarta mutatni. Megígértük, hogy nem nyúlunk hozzá, csak szeretnénk látni. Nagy nehezen beleegyezett. Nem tűnt vészesnek, úgyhogy megbeszéltük, hogy csak akkor vesszük ki, ha készen áll. Így ment ez napokig, időnként rákérdeztem, hogy kivehetjük-e a tüskét, mire ő azt válaszolta, hogy még nem. Persze elmondtam, hogy nagyon óvatos leszek, legfeljebb egy picikét fog fájni, de ez egyelőre nem nyugtatta meg. Szerencsére nem gyulladt be, nem fájt neki, de azért valószínűleg kellemetlen volt. Egyik nap nálunk volt egy barátnőm, egy háromgyerekes anyuka, akinek nagyon jó érzéke van a vicces, játékos megoldásokhoz, és ezt mondta neki: De jó, van egy tüskéd! Majd ha nagymama leszel, mesélh

Csokis süti volt reggelire, ami szokás szerint nyomott hagyott 5,5 éves lányom arcán. Maszatos az arcod, mondtam. Nem!!! Naná, hogy nem, neki sosem maszatos az arca, sosem fázik és pisilnie sem kell Sokszor ilyenkor vitába szállok vele, aminek a végén vagy kelletlenül megcsinálja amit kértem, vagy ráhagyom. Most bevetettem egy játékot. Nem maszatos az arcod! - mondtam szigorúan. Nehogy megmosd, mert maszatos leszel! Azonnal felcsillant a szeme és kaján vigyorral már indult is a fürdőszobába. Én próbáltam megakadályozni, és mondogattam, hogy micsoda, nem megmondtam, hogy nem moshatod meg az arcodat? De nevetve kitolt az ajtón, és még be is zárkózott. Fél perc múlva huncutul mutatta, hogy milyen tiszta lett az arca.   (Megjegyzés: hozzáteszem ma ügyeltem arra is, hogy eleve nem azt mondtam neki, hogy menj és mosd meg az arcod, csak megjegyeztem, hogy maszatos. Sokszor már ennyi is elég, egyszerűen csak információt nyújtunk: kint maradt a tej az asztalon, a földön