Araszoltunk a dugóban, a fiam (8) meglátott egy óriásplakátot egy
"rendkívüli" ajánlattal. Jött az ötlet, lányommal (5,5) elkezdték saját
gyártású teleshop-os reklámokkal szórakoztatni magukat és egymást.
Ilyenek voltak: "Elege van abból, hogy a szendvics teteje mindig kisebb,
mint az alja? Itt a szendvicstető-nagyobbító. Bármilyen szendvicsre
illeszkedik. Soha többé nem lesz a szendvics teteje kisebb, mint az
alja. Rendelje meg most!." "Elege van abból, hogy a kisgyereke plüsse
folyton elszakad, és ő ezért szomorú? Itt a szupercérna2000, örökké
tartani fog, soha nem szakad el." Ez nagyon vicces volt, de a hangerő
egy kicsit sok volt nekem, és kezdtek egymás szavába vágni, nem kivárni,
amíg a másik befejezi, úgyhogy kaptam az alkalmon, én is beszálltam:
"Elege van abból, hogy a gyerekei hangoskodnak, nem fogadnak szót?
Küldje őket katonai iskolába! Az éves tandíj csak egymillió forint,
igazán megéri!". Tudtam, hogy mi következik, nem csalódtam: "Elege van
abból, hogy az anyukája folyton veszekszik a testvérével (!)? Itt a
szájzár! Enni-inni, beszélni továbbra is tud majd, de kiabálni nem!"
Hát, nem volt olyan kellemes hallgatni, de számítottam rá, hogy valami
ilyesmi lesz és teljesen igazuk volt. A kicsi nevében is mondtam még
egyet: "Elege van abból, hogy nem mehet be a testvérei szobájába?
Folyton becsukják az ajtót ön előtt? Itt a szuperfelszerelt saját szoba.
Bármit a szájába vehet, amit csak szeretne!". A pici ezt még nem
értette (1 éves lesz), de a nagyok jót nevettek ezen is. Így érkeztünk
meg a játszótérre, nevetve, jó hangulatban, a feszültségünkből kiadva,
az egymás iránti kritikánkat játékosan megfogalmazva. (És nem mellesleg
örültem neki, hogy a gyerekeim ilyen kritikus médiafogyasztók, tisztában
vannak ezeknek a reklámoknak az abszurditásával )
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése