Ugrás a fő tartalomra

Teleshop

Araszoltunk a dugóban, a fiam (8) meglátott egy óriásplakátot egy "rendkívüli" ajánlattal. Jött az ötlet, lányommal (5,5) elkezdték saját gyártású teleshop-os reklámokkal szórakoztatni magukat és egymást. Ilyenek voltak: "Elege van abból, hogy a szendvics teteje mindig kisebb, mint az alja? Itt a szendvicstető-nagyobbító. Bármilyen szendvicsre illeszkedik. Soha többé nem lesz a szendvics teteje kisebb, mint az alja. Rendelje meg most!." "Elege van abból, hogy a kisgyereke plüsse folyton elszakad, és ő ezért szomorú? Itt a szupercérna2000, örökké tartani fog, soha nem szakad el." Ez nagyon vicces volt, de a hangerő egy kicsit sok volt nekem, és kezdtek egymás szavába vágni, nem kivárni, amíg a másik befejezi, úgyhogy kaptam az alkalmon, én is beszálltam: "Elege van abból, hogy a gyerekei hangoskodnak, nem fogadnak szót? Küldje őket katonai iskolába! Az éves tandíj csak egymillió forint, igazán megéri!". Tudtam, hogy mi következik, nem csalódtam: "Elege van abból, hogy az anyukája folyton veszekszik a testvérével (!)? Itt a szájzár! Enni-inni, beszélni továbbra is tud majd, de kiabálni nem!" Hát, nem volt olyan kellemes hallgatni, de számítottam rá, hogy valami ilyesmi lesz és teljesen igazuk volt. A kicsi nevében is mondtam még egyet: "Elege van abból, hogy nem mehet be a testvérei szobájába? Folyton becsukják az ajtót ön előtt? Itt a szuperfelszerelt saját szoba. Bármit a szájába vehet, amit csak szeretne!". A pici ezt még nem értette (1 éves lesz), de a nagyok jót nevettek ezen is. Így érkeztünk meg a játszótérre, nevetve, jó hangulatban, a feszültségünkből kiadva, az egymás iránti kritikánkat játékosan megfogalmazva. (És nem mellesleg örültem neki, hogy a gyerekeim ilyen kritikus médiafogyasztók, tisztában vannak ezeknek a reklámoknak az abszurditásával )
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk