Kapcsolódó Nevelés Fábián Dórival

Valamelyik nap a fiam lerajzolta a kaméleonunkat, akit Karácsonyra kaptak, és ennek kapcsán eszembe jutott egy szuper cikk, amit most nagyon röviden összefoglalok nektek, de érdemes elolvasni az eredetit: 7 mondat, amit elleshetünk a Montessori tanároktól: 1. Láttam, hogy keményen dolgoztál. Ahelyett, hogy ügyes vagy, szép lett stb. Ne a végeredményre koncentráljunk, hanem a munkára, amit beletett. 2. Te mit gondolsz róla? Ha megkérdezi, hogy jó lett-e, kérdezzünk vissza, hogy ő mit gondol? A saját értékítéletében bízzon, ne a mi elismerésünket keresse folyton. 3. Hol tudnád keresni? Hol tudnál utánajárni? Ahelyett, hogy minden kérdésre kész válaszokat adunk. 4. Miben tudnék segíteni? Ha elakadt, ne oldjuk meg helyette az egész problémát, csak egy részében segítsünk. 5. Mi ezt így csináljuk. Tehát ne parancsolgassunk, hanem jelezzük, hogy mi ezt így szoktunk csinálni. 6. Ne zavard, koncentrál! Ha a gyerek el van mélyedve valamiben, ne zavarjuk meg

Ki látja a szörnyet? :D   8,5 éves fiam mesélte ebédnél, hogy régen félt ettől a doboztól, amiben a cukrot tartjuk. Valami rémlik is, hogy nem szerette. Nem mindig tudjuk előre, hogy a gyerekünknek mi lesz ijesztő. Oda-vissza, van amikor mi gondolunk valamit ijesztőnek, de neki nem az. A fiamnak ritkán vannak rémálmai, pedig lát sokmindent, amit biztos nem engednék, ha nem figyelném a reakcióit, és csak az alapján ítélném meg, hogy nekem mennyire ijesztő. Legutóbb akkor álmodot t rosszat, amikor egy parkour-ös számítógépes játékkal játszott, aminek maximum azt lehetne a szemére vetni, hogy miért nem igaziból ugrál a gyerek. Azt álmodta, hogy lezuhan. Ahogy a valóságban is nyáron a mászókáról. Ez persze nem azt jelenti, hogy kerüljünk mindent, ami a balesetre emlékezteti, sőt! A félelmekkel lehet dolgozni, persze nem könnyű. A doboztól már nem fél. :) Ősszel még félt a játszótéren, és jó ideje nem járunk a hideg miatt, de most jut eszembe, hogy pár hete voltunk

A Kapcsolódó Nevelés fő oldalunkon egy rendhagyó cikket osztottunk meg ma: Marie Kondó-ról, és a selejtezési módszeréről, aminek látszólag nincsen köze a gyerekneveléshez. A szemlélete viszont nagyon is közel áll hozzánk: egyrészt praktikus ötletek, amiket bárki meg tud valósítani, másrészt lelki támogatás, hogy ez valóban sikerüljön is. Engem magával ragadott a könyve, és nincs (túlságosan nagy) bűntudatom amiatt, hogy csak lassan haladok a megvalósítással. És mivel minden m indennel összefügg: ha kipucoltunk egy csomó mindent a valóságban és átvitt értelemben is, ha nyugodtabbak vagyunk és jobban érezzük magunkat a bőrünkben, akkor ez a gyerekeinkkel való kapcsolatunkra is jó hatással lesz. Ilyen értelemben nagyon is köze van a gyerekneveléshez is. Ugyanebből a szempontból ajánlok nektek egy magyar bloggert, akit valószínűleg nagyon sokan ismertek már: urban eve, vagyis Farkas Lívia. Szintén nincs köze a gyerekneveléshez, viszont sok-sok praktikus ötletet oszt meg