Ugrás a fő tartalomra

Montessori tanárok tanácsai

Valamelyik nap a fiam lerajzolta a kaméleonunkat, akit Karácsonyra kaptak, és ennek kapcsán eszembe jutott egy szuper cikk, amit most nagyon röviden összefoglalok nektek, de érdemes elolvasni az eredetit:

7 mondat, amit elleshetünk a Montessori tanároktól:
1. Láttam, hogy keményen dolgoztál.
Ahelyett, hogy ügyes vagy, szép lett stb. Ne a végeredményre koncentráljunk, hanem a munkára, amit beletett.
2. Te mit gondolsz róla?
Ha megkérdezi, hogy jó lett-e, kérdezzünk vissza, hogy ő mit gondol? A saját értékítéletében bízzon, ne a mi elismerésünket keresse folyton.
3. Hol tudnád keresni? Hol tudnál utánajárni?
Ahelyett, hogy minden kérdésre kész válaszokat adunk.
4. Miben tudnék segíteni?
Ha elakadt, ne oldjuk meg helyette az egész problémát, csak egy részében segítsünk.
5. Mi ezt így csináljuk.
Tehát ne parancsolgassunk, hanem jelezzük, hogy mi ezt így szoktunk csinálni.
6. Ne zavard, koncentrál!
Ha a gyerek el van mélyedve valamiben, ne zavarjuk meg annyival sem, hogy jaj de szépen dolgozol. Ezt később is elmondhatjuk neki.
7. Kövesd a gyereket!
Keressünk a viselkedésének okait, vegyük figyelembe az egyéni fejlődési ütemét, egyedi személyiségét, érdeklődési körét.

Mindegyik pont szuper, de a legelső az, ami a rajz kapcsán most leginkább érdekes nekem. Egy ideje próbálkozom már azzal, hogy mit lehet a dicséret helyett, az üres ügyes vagy, szép lett helyett mondani. A fiam elég ritkán rajzol, és ezzel a kaméleonnal tényleg meglepett, hogy emlékezetből ilyen jól lerajzolta, mondtam is neki, hogy hú, de jó lett. (Ami azt gondolom azért nem teljesen elvetendő reakció időnként, de lehetne máshogy is.) Aztán feltűnt, hogy mindenkinek azt meséli, hogy mennyit dolgozott rajta, egy órát a rajzolással, és egy órát a színezéssel, tehát összesen 2 órát. Beugrott, hogy máskor is többször előfordult már, hogy amikor megmutatott valamit, akkor hangsúlyozta, hogy mennyi munkája volt benne. Hamarabb is rájöhettem volna, hogy arra van szüksége, hogy a beletett munkáját ismerjem el.


https://www.mother.ly/…/7-key-phrases-montessori-teachers-u…
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk