Ugrás a fő tartalomra

Montessori tanárok tanácsai

Valamelyik nap a fiam lerajzolta a kaméleonunkat, akit Karácsonyra kaptak, és ennek kapcsán eszembe jutott egy szuper cikk, amit most nagyon röviden összefoglalok nektek, de érdemes elolvasni az eredetit:

7 mondat, amit elleshetünk a Montessori tanároktól:
1. Láttam, hogy keményen dolgoztál.
Ahelyett, hogy ügyes vagy, szép lett stb. Ne a végeredményre koncentráljunk, hanem a munkára, amit beletett.
2. Te mit gondolsz róla?
Ha megkérdezi, hogy jó lett-e, kérdezzünk vissza, hogy ő mit gondol? A saját értékítéletében bízzon, ne a mi elismerésünket keresse folyton.
3. Hol tudnád keresni? Hol tudnál utánajárni?
Ahelyett, hogy minden kérdésre kész válaszokat adunk.
4. Miben tudnék segíteni?
Ha elakadt, ne oldjuk meg helyette az egész problémát, csak egy részében segítsünk.
5. Mi ezt így csináljuk.
Tehát ne parancsolgassunk, hanem jelezzük, hogy mi ezt így szoktunk csinálni.
6. Ne zavard, koncentrál!
Ha a gyerek el van mélyedve valamiben, ne zavarjuk meg annyival sem, hogy jaj de szépen dolgozol. Ezt később is elmondhatjuk neki.
7. Kövesd a gyereket!
Keressünk a viselkedésének okait, vegyük figyelembe az egyéni fejlődési ütemét, egyedi személyiségét, érdeklődési körét.

Mindegyik pont szuper, de a legelső az, ami a rajz kapcsán most leginkább érdekes nekem. Egy ideje próbálkozom már azzal, hogy mit lehet a dicséret helyett, az üres ügyes vagy, szép lett helyett mondani. A fiam elég ritkán rajzol, és ezzel a kaméleonnal tényleg meglepett, hogy emlékezetből ilyen jól lerajzolta, mondtam is neki, hogy hú, de jó lett. (Ami azt gondolom azért nem teljesen elvetendő reakció időnként, de lehetne máshogy is.) Aztán feltűnt, hogy mindenkinek azt meséli, hogy mennyit dolgozott rajta, egy órát a rajzolással, és egy órát a színezéssel, tehát összesen 2 órát. Beugrott, hogy máskor is többször előfordult már, hogy amikor megmutatott valamit, akkor hangsúlyozta, hogy mennyi munkája volt benne. Hamarabb is rájöhettem volna, hogy arra van szüksége, hogy a beletett munkáját ismerjem el.


https://www.mother.ly/…/7-key-phrases-montessori-teachers-u…
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk