Pár napja egy angol oktatótársam lefotózta azokat a gyereknevelési könyveket, amik a leginkább hatottak rá. Az egyiknek ez volt a címe: It's OK not to share. (Vagyis rendben van nem osztozkodni.) Jó vaskos könyv, kíváncsi lettem, mit lehet erről a témáról ennyit írni. (Egyszer talán elolvasom.) Hiszen az egész ügy nagyjából ezzel a mondattal el is intézhető, ha nem erőltetjük és kapcsolódva érzik magukat, a gyerekek szívesen osztozkodnak. Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. A játszótéren, vagy bárhol, ahol több gyerek fordul meg, nap mint nap folyton hallom ezeket a mondatokat: Enyém! Ne jöjjön ide! Csak megnézi. Ne légy irigy! Nyilván rengeteg érzés és gondolat van ezek mögött a mondatok mögött a szülők és a gyerekek részéről is. A szülőknél pl. valószínűleg nagyon erős lehet az a hiedelem, hogy irigynek lenni valami nagyon ronda dolog, és persze, hogy nem szeretnénk, hogy a gyerekünknek olyan tulajdonságai legyenek, amit mindenki megvet. Ma olvas