Pár napja egy angol oktatótársam lefotózta azokat a gyereknevelési
könyveket, amik a leginkább hatottak rá. Az egyiknek ez volt a címe:
It's OK not to share. (Vagyis rendben van nem osztozkodni.) Jó vaskos
könyv, kíváncsi lettem, mit lehet erről a témáról ennyit írni. (Egyszer
talán elolvasom.) Hiszen az egész ügy nagyjából ezzel a mondattal el is
intézhető, ha nem erőltetjük és kapcsolódva érzik magukat, a gyerekek
szívesen osztozkodnak.
Persze tudom,
hogy ez nem ilyen egyszerű. A játszótéren, vagy bárhol, ahol több
gyerek fordul meg, nap mint nap folyton hallom ezeket a mondatokat:
Enyém! Ne jöjjön ide! Csak megnézi. Ne légy irigy! Nyilván rengeteg
érzés és gondolat van ezek mögött a mondatok mögött a szülők és a
gyerekek részéről is. A szülőknél pl. valószínűleg nagyon erős lehet az a
hiedelem, hogy irigynek lenni valami nagyon ronda dolog, és persze,
hogy nem szeretnénk, hogy a gyerekünknek olyan tulajdonságai legyenek,
amit mindenki megvet. Ma olvastam egy posztot arról, hogy miért nem
tudunk örülni mások sikereinek, mindenki csak irigykedik. Ha valaki be
merte írni, hogy ő bizony szokott irigy lenni, de igyekszik
felülemelkedni rajta, hát kapott rendesen.
A tavalyi nemzetközi oktatótalálkozón tanultam ezzel kapcsolatban
valamit, ami számomra nagyon előrevivő volt. Az angol nyelvben 2 szó van
az irigységre, az envy és a jelaous. Az egyik azt jelenti, hogy én azt
szeretném, hogy neked valami ne legyen. A másik azt, hogy én is
szeretném, ami neked van, és közben rendben vagyok azzal, hogy neked is
van. Ez utóbbi teljesen rendben levő érzés, olyan értelemben, hogy
senkinek sem árt. Se magamnak, se a másiknak, se a kapcsolatunknak.
Nyugodtan engedjük meg magunknak és a gyerekeinknek, hogy vágyakozzunk
valamire, ami másnak van, (tárgy, elismerés, lehetőség, bármi), és ezzel
tökéletesen megférhet az az érzés, hogy örülök neki, hogy a másiknak
van. Bevallom szoktam irigy lenni a "rossz" értelemben, de próbálok
átkapcsolni, hogy attól mert neki van, nekem is lehet. És természetesen
nagyon érdemes Páros meghallgatásban utánajárni az egész gyökerének,
miért érzek így, vagy úgy.
(A gyerekekkel pedig játsszuk azt, hogy Enyém! felkiáltással elvesszük a dolgaikat és duzzogjunk, amikor visszaveszik - imádják!)
(A gyerekekkel pedig játsszuk azt, hogy Enyém! felkiáltással elvesszük a dolgaikat és duzzogjunk, amikor visszaveszik - imádják!)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése