Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2018

A Gyerekidő csodaszer - főleg, ha rendszeres

Nagyjából 4 éve használom a Kapcsolódó Nevelés eszközeit a gyerekeimmel, de a gyerekidő nek valahogy nagyon nehéz volt megtalálni a rendszerét, inkább ad hoc jelleggel működött. Ennek egyik oka volt a szimpla logisztika: mit csináljon és kivel legyen addig a másik (később másik két) gyerek, a másik része viszont inkább egy lelki gát volt: a többi eszköz spontaneitása mellett ez olyan kötelező jellegű volt számomra, illetve azzal is nehéz volt mit kezdenem, hogy mi van, ha elutasítanak, nem akarnak velem játszani. Ezek remek témák páros meghallgatás hoz! Így rendszertelenül, nagy kihagyásokkal is megvolt azért a hatása: fontos dolgokat meséltek el, mutattak meg akár szavakkal, akár játékkal, vagy egyszerűen csak játszottunk egy jót. Utána sokszor kisimultabbak, együttműködőbbek voltak, egymással is még jobban kijöttek. Én is élveztem, hogy csak az egyik gyerekemre koncentrálhatok és hogy micsoda fantasztikus gyerekem van. Persze olyan is volt, amikor próbára tettek: vaj

Osztozkodás ebédnél

Maradék volt ebédre: húsgolyó, töltött csirke, és barackleves. A fiam húsgolyót választott, a lányom levest, de amikor meglátta a bátyja tányérján a húsgolyót a szószokkal, közölte, hogy leves után ő is kér olyat. Csakhogy már kiadagoltam a fiamnak mind a 6 darabot, ami még maradt, ami így is elég kevéske volt. Megkérdeztem azért, hogy esetleg adna-e belőle a testvérének. Nem akart adni, a lányom pedig ragaszkodott hozzá, hogy úgy lenne igazságos, ha elfeleznék. Én először cs ak annyit mondtam, hogy van még töltött csirke, ha éhesek maradtak, még ehetnek azt is. A fiam közölte, hogy azt nem szereti, semmilyen töltött dolgot nem szeret (ami egyébként nem igaz, úgyhogy ez világosan mutatta, hogy nem igazán akar adni az ételéből). Egy darabig vártam, hogy mi lesz ebből, hogyan tudnak megegyezni, de eléggé bemerevedtek az álláspontok, úgyhogy gondoltam elmondom az én meglátásomat. Megmutattam a húst, hogy tudok belőle úgy vágni, hogy semmilyen töltelék nincs rajta, és

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a

"Akkor lehet hazagyalogolni!"

Ti szoktátok mondani az autóban, hogy aki nem tud nyugton/csendben maradni, az jöhet haza gyalog? Én igen . Egyszer álltam valóban meg, igazából pont nem voltam annyira mérges, kíváncsi voltam, hogy mi sül ki belőle. A fiam először egy kicsit megijedt, aztán mondta, hogy jó, akkor ő hazafut. Nem voltunk már túl messze a házunktól, de ahhoz még eléggé, hogy onnan egyedül menjen. Megbeszéltük, hogy az utcánk végén kiszállhat és futhat. Versenyt futott az autóval, és persze ő nyert. Azóta ez rendszeres program, eddig mindig ők voltak a gyorsabbak, amire borzasztóan büszkék

Készülődés viccesen vol.x

Egy újabb készülődős szösszenet: sietnénk, mert sok az intéznivaló, a gyerekeknek fürdés reggel, a lányomnak szép ruhába öltözés fotózásra, a kicsi cuccát összepakolni stb. Én rohangálok, mint a mérgezett egér, közben osztogatom az utasításokat. A konyhából kiabáltam a fiamnak, hogy szálljon már ki a kádból, amikor észrevettem a résnyire nyitott ajtón keresztül, hogy már törölközik. Kijött, én elmentem mellette, mintha nem venném észre, és elkezdtem veszekedni az üres káddal, hogy azonnal szálljon ki, ezt nem hiszem el, persze, elbújtál a víz alá, gyere csak ki! Jót nevetett rajta, még 20 perccel később is, amikor újra eszébe jutott.

Érzelmi projekt - vécégondok

Alább egy cikk (nyers)fordítását találjátok: egy gyönyörű történet, hogyan segített egy anyuka a fiának a Kapcsolódó Nevelés összes eszközével legyőzni a vécézéstől való félelmét. És a  végén nem csak a kakiügy oldódott meg, hanem valami sokkal több történt. Néha a gyerekeink olyan nagy érzelmeket tartogatnak, amit nem lehet kisebb meghallgatásokkal kiengedni. Ezeket „érzelmi projektek”-nek hívjuk. Alább egy anyuka története, hogyan használta a Kapcsolódó Nevelés összes eszközét a sírás meghallgatás ától a páros meghallgatás ig, hogy segítsen a fiának legyőzni a vécétől való hirtelen fellépő félelmét. Egy nagy tengerentúli utazás után a fiam egyszer csak nem akart többet kakilni. Olyan sokáig visszatartotta, ameddig csak bírta, ezért egész nap kényelmetlenül érezte magát, és amikor kakilnia kellett, összeszorította a fenekét, lábujjhegyen járkált, félelemmel a szemében és a testében. Gyakran kijött egy kis kaki, úgyhogy naponta többször át kellett öltöztetnem