Nagyjából 4 éve használom a Kapcsolódó Nevelés eszközeit a gyerekeimmel, de a gyerekidő nek valahogy nagyon nehéz volt megtalálni a rendszerét, inkább ad hoc jelleggel működött. Ennek egyik oka volt a szimpla logisztika: mit csináljon és kivel legyen addig a másik (később másik két) gyerek, a másik része viszont inkább egy lelki gát volt: a többi eszköz spontaneitása mellett ez olyan kötelező jellegű volt számomra, illetve azzal is nehéz volt mit kezdenem, hogy mi van, ha elutasítanak, nem akarnak velem játszani. Ezek remek témák páros meghallgatás hoz! Így rendszertelenül, nagy kihagyásokkal is megvolt azért a hatása: fontos dolgokat meséltek el, mutattak meg akár szavakkal, akár játékkal, vagy egyszerűen csak játszottunk egy jót. Utána sokszor kisimultabbak, együttműködőbbek voltak, egymással is még jobban kijöttek. Én is élveztem, hogy csak az egyik gyerekemre koncentrálhatok és hogy micsoda fantasztikus gyerekem van. Persze olyan is volt, amikor próbára tettek: vaj