Ugrás a fő tartalomra

Osztozkodás ebédnél



Maradék volt ebédre: húsgolyó, töltött csirke, és barackleves. A fiam húsgolyót választott, a lányom levest, de amikor meglátta a bátyja tányérján a húsgolyót a szószokkal, közölte, hogy leves után ő is kér olyat. Csakhogy már kiadagoltam a fiamnak mind a 6 darabot, ami még maradt, ami így is elég kevéske volt. Megkérdeztem azért, hogy esetleg adna-e belőle a testvérének. Nem akart adni, a lányom pedig ragaszkodott hozzá, hogy úgy lenne igazságos, ha elfeleznék. Én először csak annyit mondtam, hogy van még töltött csirke, ha éhesek maradtak, még ehetnek azt is. A fiam közölte, hogy azt nem szereti, semmilyen töltött dolgot nem szeret (ami egyébként nem igaz, úgyhogy ez világosan mutatta, hogy nem igazán akar adni az ételéből). Egy darabig vártam, hogy mi lesz ebből, hogyan tudnak megegyezni, de eléggé bemerevedtek az álláspontok, úgyhogy gondoltam elmondom az én meglátásomat. Megmutattam a húst, hogy tudok belőle úgy vágni, hogy semmilyen töltelék nincs rajta, és mondtam nekik, hogy igazából azt tartanám igazságosnak, ha a fiam ehetné meg az összes húsgolyót, mivel eredetileg a lányom nem kért. Esetleg egyet adhatna belőle, ha gondolja. "Legfeljebb kettőt!"- mondta a fiam. Na, erre a válaszra nem számítottam! Megkérdeztem a lányomat, hogy ez elfogadható lenne-e neki - igent mondott. Juhééé! Szépen megették a gombócokat, utána még egy kis töltött húst, majd mentek játszani! Szeretném hinni, hogy ez többéves munkám eredménye volt, de azt hiszem inkább csak ilyen jó fejek.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk