Osztozkodás ebédnél

Maradék volt ebédre: húsgolyó, töltött csirke, és barackleves. A fiam húsgolyót választott, a lányom levest, de amikor meglátta a bátyja tányérján a húsgolyót a szószokkal, közölte, hogy leves után ő is kér olyat. Csakhogy már kiadagoltam a fiamnak mind a 6 darabot, ami még maradt, ami így is elég kevéske volt. Megkérdeztem azért, hogy esetleg adna-e belőle a testvérének. Nem akart adni, a lányom pedig ragaszkodott hozzá, hogy úgy lenne igazságos, ha elfeleznék. Én először csak annyit mondtam, hogy van még töltött csirke, ha éhesek maradtak, még ehetnek azt is. A fiam közölte, hogy azt nem szereti, semmilyen töltött dolgot nem szeret (ami egyébként nem igaz, úgyhogy ez világosan mutatta, hogy nem igazán akar adni az ételéből). Egy darabig vártam, hogy mi lesz ebből, hogyan tudnak megegyezni, de eléggé bemerevedtek az álláspontok, úgyhogy gondoltam elmondom az én meglátásomat. Megmutattam a húst, hogy tudok belőle úgy vágni, hogy semmilyen töltelék nincs rajta, és mondtam nekik, hogy igazából azt tartanám igazságosnak, ha a fiam ehetné meg az összes húsgolyót, mivel eredetileg a lányom nem kért. Esetleg egyet adhatna belőle, ha gondolja. "Legfeljebb kettőt!"- mondta a fiam. Na, erre a válaszra nem számítottam! Megkérdeztem a lányomat, hogy ez elfogadható lenne-e neki - igent mondott. Juhééé! Szépen megették a gombócokat, utána még egy kis töltött húst, majd mentek játszani! Szeretném hinni, hogy ez többéves munkám eredménye volt, de azt hiszem inkább csak ilyen jó fejek.