Ti szoktátok mondani az autóban, hogy aki nem tud nyugton/csendben maradni, az jöhet haza gyalog? Én igen .
Egyszer álltam valóban meg, igazából pont nem voltam annyira mérges,
kíváncsi voltam, hogy mi sül ki belőle. A fiam először egy kicsit
megijedt, aztán mondta, hogy jó, akkor ő hazafut. Nem voltunk már túl
messze a házunktól, de ahhoz még eléggé, hogy onnan egyedül menjen.
Megbeszéltük, hogy az utcánk végén kiszállhat és futhat. Versenyt futott
az autóval, és persze ő nyert. Azóta ez rendszeres program, eddig
mindig ők voltak a gyorsabbak, amire borzasztóan büszkék
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése