Ugrás a fő tartalomra

Hogyan ajándékozzunk?



Egy szuper, elgondolkodtató cikk az ajándékozásról, lejjebb összefoglaltam a lényegét magyarul. "Jaj, de szép kis ruha, miért nem próbálod fel?" "Most kaptad, és már tönkrement, miért nem vigyáztál rá?" "Na, örülsz ugye, pont ilyet szerettél volna, igaz?" Ismerős mondatok? Akár a magunk, akár rokonok szájából? Jó lenne megszabadulni ezektől, bár tény, hogy nem könnyű. A gyerekeim jó ideje szeretnének egy garázsvásárt tartani, de egyelőre az eladásra szánt dolgok összeszedésénél mindig elakadt a dolog. Egyik alkalommal, amikor a lányom nekikezdett a válogatásnak, előszedett egy kis horgolt lepkét, amit még én készítettem neki valamelyik Karácsonyra. Hát, mit ne mondjak, eléggé rosszul esett, és ennek hangot is adtam. Aztán éreztem, hogy ez nincsen rendben, és azt mondtam, hogy ha neki már nem kell, akkor adja nekem, én szeretném eltenni emlékbe. De ha nem nekem akarja adni? Az is teljesen rendben kellene hogy legyen. Hú, de nehéz

És a cikk összefoglalója:

Mi az ajándék? Valami, amit fizetség nélkül adunk. De a gyakorlatban ez gyakran mégsem így van, különösen ha gyerekekről van szó.

Az ajándéknak nincsenek szabályai:
A gyerek úgy játszhat az ajándékkal, ahogy szeretne. Ha mi mondjuk meg hogyan kell, akkor az ajándék? Mi van, ha le akarja vágni a baba haját? Ha „hülyeség”-re akarja költeni a pénzét? Csak mondd el, hogy nem lehet majd visszacsinálni, hogy nem fogsz másikat venni és bízd rá a döntést.

Nem kell viszonozni:
Nem kell, hogy megköszönje, hogy megöleljen érte, hogy intenzíven kifejezésre juttassa, hogy mennyire örül. Csak adjunk az adás öröméért.

Nem lehet elvenni:
Az már az ő tulajdona. Ha elveszed, az lopás.

Nem használhatjuk arra, hogy másokat kontrolláljunk vele:
Az nem ajándék, ha a viselkedését akarjuk megváltoztatni vele. Ha megmondjuk, hogy mikor használhatja, akkor az a mienk és nem az övé.

Nem kell megosztani:
Hacsak nem közös ajándék. De amúgy nem kell se odaadni, se megmutatni másnak. Azok a gyerekek, akiket nem kényszerítenek arra, hogy odaadják a dolgaikat, sokkal szívesebben osztoznak.

Nem kell örülni neki:
Próbáld meg ne személyes sértésnek venni. Inkább kérdezd meg empatikusan: „nem erre számítottál?”. Ne szégyenítsd meg az érzései miatt. Bőven lesz még alkalom a másik érzéseiről és az udvarias viselkedésről beszélni.

Gondold át az idei ajándékokat: valóban ajándékok? Az ajándék az ajándékozott tulajdona, azt csinál vele, amit akar, amíg nem bánt másokat, vagy nem teszi tönkre más tulajdonát.
Idén adj ajándékokat, és ne elvárásokat!
http://happinessishereblog.com/…/please-dont-make-mistake-…/
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk