Egy nagyon kedves anyukatársam története arról, hogy hogyan segített a
kisfiának lemondani a szopizásról és átaludni az éjszakát. Köszönöm
Zsuzsi, hogy megosztottad! 
Kisfiam már 2,5 éves, szerettem volna leszoktatni a szopizásról, de szelíden. Nagyon cicifüggő volt, de úgy éreztem, hogy tovább nem szeretném. Hálás vagyok Istennek ezert a csodás időszakért. Akit felkerestem tanácsadó azt mondta, hogy vegyek fel zubbonyt… ezt nem szerettem volna. Segítséget kértem egy anyukás csoportban, ahol sok támogatást és sok jó ötletet kaptam, többek között azt, hogy a szeretetteljes határszabás módszerével hogyan tudok a kisfiamnak és magamnak segíteni.
A délutáni alvásnál kezdtük, próbáltam megint megbeszélni Vele, hogy többet nincs cici. Ebből az lett, hogy fél órán át masszívan szívta a cicimet, forgolódott de nem aludt el. Aztán megbeszéltük, hogy ez volt az utolsó cici, mert a fokozatosság nem vált be előtte sem, és most sem. Az első éjszaka sokat sírt, de egy ideje „szelídszavakosan” igyekszünk nevelni (köszönöm a Kapcsolódó Nevelés egyesületnek:) és nagyon sokat segít a kisfiamnak, a segítségével ki tudja fejezni az érzelmeit, a dühét fel tudja dolgozni és tud sírni, nem csak rúgni...!!! szóval éjszaka mondta, hogy nagyon szomorú és mérges (2,5eves:), és hogy csak a maradékot hadd szívja ki :,D ebbe nem mentem bele, akkor teljesen összezavarodott volna, így érezte, hogy elhatároztam magamat és azt mondta, hogy Anya, én vigyázok Rád, bújjunk össze :,,,) a második este mar csak az elalvás volt sírós, a következő nap meg egy gyenge próbálkozás után összebújtunk és elaludt, és végre átaludta az éjszakát!!! :D:D:D hihetetlen:D erre mar nagy szükségem volt, és most érzem csak igazan! A nagyobbik most lesz 5, és nagyjából a születése óta nem volt ilyen, hogy esélyem legyen végig aludni egy éjszakát, ezt is meg kell majd szokni;)
Eddig nem voltam elég erős, és már a tudat is bűntudatot ébresztett bennem, mert annyira ragaszkodott, és azt gondoltam, hogy biztos sérül majd, ha elválasztom. Na ebben már nem vagyok biztos;) Legalább ennyire fontos nekik egy kipihent és egyensúlyban levő anya:)
A kisfiam 5. napja már egyáltalán nem emlegeti a cicit!!! Sokat bújik, feltölti magát és megy tovább:) és nyugodt! :):):)
Kisfiam már 2,5 éves, szerettem volna leszoktatni a szopizásról, de szelíden. Nagyon cicifüggő volt, de úgy éreztem, hogy tovább nem szeretném. Hálás vagyok Istennek ezert a csodás időszakért. Akit felkerestem tanácsadó azt mondta, hogy vegyek fel zubbonyt… ezt nem szerettem volna. Segítséget kértem egy anyukás csoportban, ahol sok támogatást és sok jó ötletet kaptam, többek között azt, hogy a szeretetteljes határszabás módszerével hogyan tudok a kisfiamnak és magamnak segíteni.
A délutáni alvásnál kezdtük, próbáltam megint megbeszélni Vele, hogy többet nincs cici. Ebből az lett, hogy fél órán át masszívan szívta a cicimet, forgolódott de nem aludt el. Aztán megbeszéltük, hogy ez volt az utolsó cici, mert a fokozatosság nem vált be előtte sem, és most sem. Az első éjszaka sokat sírt, de egy ideje „szelídszavakosan” igyekszünk nevelni (köszönöm a Kapcsolódó Nevelés egyesületnek:) és nagyon sokat segít a kisfiamnak, a segítségével ki tudja fejezni az érzelmeit, a dühét fel tudja dolgozni és tud sírni, nem csak rúgni...!!! szóval éjszaka mondta, hogy nagyon szomorú és mérges (2,5eves:), és hogy csak a maradékot hadd szívja ki :,D ebbe nem mentem bele, akkor teljesen összezavarodott volna, így érezte, hogy elhatároztam magamat és azt mondta, hogy Anya, én vigyázok Rád, bújjunk össze :,,,) a második este mar csak az elalvás volt sírós, a következő nap meg egy gyenge próbálkozás után összebújtunk és elaludt, és végre átaludta az éjszakát!!! :D:D:D hihetetlen:D erre mar nagy szükségem volt, és most érzem csak igazan! A nagyobbik most lesz 5, és nagyjából a születése óta nem volt ilyen, hogy esélyem legyen végig aludni egy éjszakát, ezt is meg kell majd szokni;)
Eddig nem voltam elég erős, és már a tudat is bűntudatot ébresztett bennem, mert annyira ragaszkodott, és azt gondoltam, hogy biztos sérül majd, ha elválasztom. Na ebben már nem vagyok biztos;) Legalább ennyire fontos nekik egy kipihent és egyensúlyban levő anya:)
A kisfiam 5. napja már egyáltalán nem emlegeti a cicit!!! Sokat bújik, feltölti magát és megy tovább:) és nyugodt! :):):)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése