Nemsokára itt a Húsvét, és talán sokatok fejében megfordult, hogy mit
fogtok válaszolni, ha a gyerekek rákérdeznek, hogy tényleg létezik-e a
húsvéti nyuszi. Nálunk a Mikulás tavaly már lelepleződött. Sokat
olvastam arról, hogy milyen fontos a gyerekeknek a varázslat, és az a
jó, ha minél tovább hisznek ezekben a csodálatos lényekben. Én ezzel az
elképzeléssel nem igazán tudtam azonosulni, főleg úgy,
hogy manapság a szülőknek komoly hazugságokba kell keveredniük, ha a
gyerek mondjuk a sok utcai mikulás, vagy egy rosszul sikerült óvodai
mikulásünnepség kapcsán gyanakodni kezd, de még szeretnék fenntartani a
látszatot. A Karácsony eleve olyan ünnep nálunk, amikor egymást
ajándékozzuk meg, az a koncepció viszont tetszett, hogy a Mikulás csak a
gyerekekért van, ilyenkor csak ők kapnak ajándékot. Így hát mi is
elalvás után becsempésztük az ajándékot a csízmába (vagy mellé), és
reggel csodálkozva láttuk mi is, hogy a Mikulás mit hagyott ott a
gyerekeknek. Tavaly viszont a kisfiam gyanút fogott, kérdezgetni kezdte,
hogy ki hozta az ajándékokat, tényleg a Mikulás hozta-e őket. Először
próbáltuk megúszni a válaszadást, és visszadobtuk a kérdést, hogy ő
vajon mit gondol. Azt mondta, hogy ezen a könyvön vonalkód van, a
Mikulás pedig nem boltban vásárolna. Ki lehetett volna erre találni
valami többé-kevésbé elfogadható választ, de inkább azt választottuk,
hogy elmondjuk az igazat: az ajándékokat mi vásároltuk és mi rejtettük
el. Ő pedig erre nemhogy összeomlott, hanem kifejezetten örült, hogy
végre tisztázódott a rejtély. A többi gyereknek pedig nem árulta el,
hogy ő már tudja ezt, pedig nem is kértük kifejezetten erre. Az alábbi
történetben egy zseniális megoldást olvashattok erre a problémára: ebben
a családban az a szokás, hogy az apuka öltözik be Mikulásnak. Amikor a
gyerekek rákérdeztek, hogy tényleg létezik-e a Mikulás, az anyuka nem
szeretett volna hazudni, viszont szerette volna, ha megmarad az ünnep
játékossága. Ezért azt mondta nekik, hogy nincsen Mikulás, viszont sok
apuka beöltözik, hogy a gyerekek örüljenek és az ő apukájuk is ilyen. És
megkérte a gyerekeket, hogy az apukájuk kedvéért játsszák el, hogy még
mindig azt gondolják, hogy ő a Mikulás. A gyerekek ennek örömmel eleget
tettek és az ünnep azóta is így zajlik náluk.
Update: a fiam nagyjából két év után újra hinni kezdett a Mikulásban :) Még az sem ingatta meg, hogy megnézett egy videót arról, hogy a Mikulás miért nem létezhet. Most éppen erre van szüksége, és én nem győzködöm.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése