Ugrás a fő tartalomra

Jutalmazás - büntetés



Jutalmazás-büntetés. Sokáig ez volt a legelterjedtebb nevelési módszer: büntessük meg a gyereket, ha valami rosszat csinál, és jutalmazzuk meg, ha jól viselkedik. Mostanában már szerencsére sok helyen olvashatjuk, hogy a büntetés nem jó, nem hatásos, és a gyerekkel való kapcsolatunkat is rombolja. De mi a helyzet a jutalmazással? Elmesélek egy vicces történetet ezzel kapcsolatban Kisfiam nagyjából 3 éves korára lett szobatiszta, de ha kakilnia kellett, akkor csak pelenkába volt hajlandó. Ez egy idő után már eléggé zavart, próbálkoztam bíztatással, azzal, hogy nem adok rá pelenkát, de annyira sírt, hogy végül mégis mindig feladtam rá. Kifogytam az ötletekből (akkor még nem ismertem a Kapcsolódó nevelést), úgyhogy bár korábban semmi ilyesmit nem csináltam, kitaláltam egy jutalmazási rendszert: rajzoltunk egy táblázatot a hűtőre, 10 oszloppal, és mondtam a fiamnak, hogy ha belekakil a bilibe, akkor rajzolunk egy x-et a táblázatba, kap valami apróságot (pl. egy kocka csokit), és ha összegyűlik 10 x, akkor kap valami nagyobb jutalmat. Abban állapodtunk meg, hogy akkor elmegyünk HÉV-ezni, amit már régóta szeretett volna. Ezt fel is írtuk nagy betűkkel a táblázat végére. Az elején még egész jól ment a dolog, teljesen elégedett volt az apró ajándékkal, amit egy-egy bilibe kakilásért kapott. Nem sikerült mindig a bilibe, mindenesetre jóval többször mint előtte. Aztán összegyűlt a 10 x, mentünk HÉV-ezni, ő pedig pont még mielőtt felszálltunk volna a HÉV-re belekakilt a pelenkába, amit a biztonság kedvéért még ráadtam És utána ez az egész táblázatosdi már nem igazán érdekelte, úgyhogy hagytam a fenébe az egészet, és rövid időn belül, valahogy észrevétlenül rászokott a bilire, majd nem sokkal utána a WC-re. Nem sokkal később egyszer az autóból láttunk egy HÉV-et, mire a kisfiam megkérdezte: "Akik sokat kakilnak azok utazhatnak HÉV-vel?" Hát igen, a jutalomnak nem sok köze volt ahhoz a dologhoz, amit jutalmaztam vele. És ez csak az egyik gond a jutalmazással, mindenesetre ez a vicces mondat ráébresztett a módszer abszurditására.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk