Ugrás a fő tartalomra

Jutalmazás - büntetés



Jutalmazás-büntetés. Sokáig ez volt a legelterjedtebb nevelési módszer: büntessük meg a gyereket, ha valami rosszat csinál, és jutalmazzuk meg, ha jól viselkedik. Mostanában már szerencsére sok helyen olvashatjuk, hogy a büntetés nem jó, nem hatásos, és a gyerekkel való kapcsolatunkat is rombolja. De mi a helyzet a jutalmazással? Elmesélek egy vicces történetet ezzel kapcsolatban Kisfiam nagyjából 3 éves korára lett szobatiszta, de ha kakilnia kellett, akkor csak pelenkába volt hajlandó. Ez egy idő után már eléggé zavart, próbálkoztam bíztatással, azzal, hogy nem adok rá pelenkát, de annyira sírt, hogy végül mégis mindig feladtam rá. Kifogytam az ötletekből (akkor még nem ismertem a Kapcsolódó nevelést), úgyhogy bár korábban semmi ilyesmit nem csináltam, kitaláltam egy jutalmazási rendszert: rajzoltunk egy táblázatot a hűtőre, 10 oszloppal, és mondtam a fiamnak, hogy ha belekakil a bilibe, akkor rajzolunk egy x-et a táblázatba, kap valami apróságot (pl. egy kocka csokit), és ha összegyűlik 10 x, akkor kap valami nagyobb jutalmat. Abban állapodtunk meg, hogy akkor elmegyünk HÉV-ezni, amit már régóta szeretett volna. Ezt fel is írtuk nagy betűkkel a táblázat végére. Az elején még egész jól ment a dolog, teljesen elégedett volt az apró ajándékkal, amit egy-egy bilibe kakilásért kapott. Nem sikerült mindig a bilibe, mindenesetre jóval többször mint előtte. Aztán összegyűlt a 10 x, mentünk HÉV-ezni, ő pedig pont még mielőtt felszálltunk volna a HÉV-re belekakilt a pelenkába, amit a biztonság kedvéért még ráadtam És utána ez az egész táblázatosdi már nem igazán érdekelte, úgyhogy hagytam a fenébe az egészet, és rövid időn belül, valahogy észrevétlenül rászokott a bilire, majd nem sokkal utána a WC-re. Nem sokkal később egyszer az autóból láttunk egy HÉV-et, mire a kisfiam megkérdezte: "Akik sokat kakilnak azok utazhatnak HÉV-vel?" Hát igen, a jutalomnak nem sok köze volt ahhoz a dologhoz, amit jutalmaztam vele. És ez csak az egyik gond a jutalmazással, mindenesetre ez a vicces mondat ráébresztett a módszer abszurditására.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk