Gondolkodtál már azon, hogy a mesék gonosz szereplői miért lettek
gonoszak? Lehet olvasni mindenféle elemzéseket a mesékről, ahol a gonosz
a tudatalattink, a bennünk lévő sötét, amivel ilyen módon küzdünk meg.
Amióta a fiamat elkezdték érdekelni a varázsmesék (most éppen különösen a
Csipkerózsika), bejött számomra egy új szempont. Ő ugyanis sajnálja a
gonosz szereplőket, akik a végén egyedül maradnak,
egyedül a rossz érzéseikkel. Amikor néztük a Csipkerózsika egyik
változatát, megütötte a fülemet egy momentum: Demónát nem hívják meg,
úgyis mindig csak bajt csinál. Az jutott eszembe, hogy hát így persze,
hogy csak még haragosabb és gonoszabb lesz. Nem születtünk gonosznak, és
azt hiszem ezt a gyerekek még tudják. Tartsuk meg őket ebben a
hitükben!
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése