Gondolkodtál már azon, hogy a mesék gonosz szereplői miért lettek
gonoszak? Lehet olvasni mindenféle elemzéseket a mesékről, ahol a gonosz
a tudatalattink, a bennünk lévő sötét, amivel ilyen módon küzdünk meg.
Amióta a fiamat elkezdték érdekelni a varázsmesék (most éppen különösen a
Csipkerózsika), bejött számomra egy új szempont. Ő ugyanis sajnálja a
gonosz szereplőket, akik a végén egyedül maradnak,
egyedül a rossz érzéseikkel. Amikor néztük a Csipkerózsika egyik
változatát, megütötte a fülemet egy momentum: Demónát nem hívják meg,
úgyis mindig csak bajt csinál. Az jutott eszembe, hogy hát így persze,
hogy csak még haragosabb és gonoszabb lesz. Nem születtünk gonosznak, és
azt hiszem ezt a gyerekek még tudják. Tartsuk meg őket ebben a
hitükben!
Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése