Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe ezt a mesét, amelyben a kiselefántnak elköltözött a legeslegjobb barátja, és ezért nagyon szomorú volt. A felnőttektől olyan tanácsokat kapott, amiktől csak még rosszabbul érezte magát (pl. terelje el a figyelmét, szedje össze magát). Aztán felkereste a bölcs baglyot, aki a következőket mondta:
"Először is: ha szomorú vagy, akkor sírjál! Ne törődj vele, mit mondanak a többiek. A szomorú szív olyan, mint egy nehéz, sötét viharfelhő. Ha kihullik belőle az eső, újra könnyű és fehér lesz. Másodszor: meséld el valakinek, akit szeretsz, hogy mi bánt. Harmadszor: keress a barátodnak egy titkos kis csücsköt a szívedben, hogy mindig veled maradhasson!"
Nem elsősorban azért ajánlom ezt a könyvet, hogy a gyerekek ebből tanulják meg, hogy mit tegyenek, ha szomorúak - egyrészt ezt ők még maguktól is tudják, hogy pl. egy nagy sírás jót tesz, másrészt nem igazán hiszek a tanmesékben - hanem mert magunkat jó gyakran emlékeztetni arra, hogy mik azok a stratégiák, amik nem igazán válnak be, és mik azok, amik tényleg hasznosak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése