Ugrás a fő tartalomra

Túl sok ajándék?



8 nap van még Karácsonyig, nagyjából már összeállt, hogy milyen ajándékokat kapnak a gyerekek, egy része már beszerezve, megrendelve, a többi megtervezve, hogy hol vesszük meg, illetve miből és mikor fogom elkészíteni. A korábbi években már hamarabb megvoltam ezzel, és általában az utolsó pillanatokban még hozzácsaptam egy-két dolgot, ami megtetszett, amivel még mindenképpen szerettem volna megajándékozni a gyerekeimet. Hiába fogadtam meg mindig, hogy most nem lesz annyi ajándék, hiszen nem is tudnak befogadni ennyi mindent, helyünk is alig van már, és egyre inkább előtérbe kerülő szempont, hogy a felesleges hulladék mennyiségét sem szeretném növelni. Idén az ajándékok listáján szerepelt a lányomnak egy lepkeszárny. Aztán ezt kihúztam, mert úgy éreztem, hogy túl sok lesz. Aztán olvastam Emilie Leeks, egy szuper oktatótársam oldalán egy cikket, amiben ajándékötletek vannak: többet között egy lepkeszárny. Akkor úgy éreztem, hogy mégiscsak nagyon szeretném ezt a lányomnak, elképzeltem, hogy mennyire örülne neki. Ezt meg is írtam neki, mire ő válaszul megírta ezt a nagyon hasznos posztot.

https://www.journeys-in-parenting.com/…/i-don%E2%80%99t-wan…

Most ott tartok, hogy ha találok szép anyagot, akkor megvarrom, de ha belefutok egy szép jelmezbe, akkor azt veszem meg neki.

Nagyjából lefordítottam nektek Emilie gondolatait:

Az alapgondolat az, hogy vizsgáljuk meg, hogy pontosan miért szeretnénk azt az ajándékot:

1. Ez valami olyasmi, aminek igazán örülnének? Nem kell, hogy „hasznos” legyen, a lényeg, hogy szeresse.

2. Sokat fogják használni? Lehet, hogy szerinted nem a legjobb időtöltés, de ha gondolod, hogy a gyerekeid sokat használnák, akkor érdemes lehet megvenni.

3. Elfér? Lehet, hogy érdemes Karácsony előtt egy selejtezést csinálnunk a szobájukban, hogy elférjenek az új játékok.

4. Helyi vállalkozásból származik? Vagy számomra nemes ügyet támogat? Sokszor beleesünk abba, hogy egy csomó akciós dolgot veszünk, így még több tárgyat tudunk felhalmozni. Inkább vegyünk kevesebbet, de olyasmit, ami a fenti szempontok szerint értékes.

5. El tudom készíteni? Lehet, hogy ez lenne a legértékesebb ajándék a számára.

6. Erősíti a kapcsolódást? Nem csak az "élményajándék" lehet ilyen, hanem tárgyak is: egy könyv, egy társas, egy sporteszköz.

És ha végül mégis túl sok ajándékot vettünk, ne ostorozzuk magunkat, jövőre majd talán jobban megy.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...