Hihetetlen, hogy még 6 évesen is beválik ez az apró trükk
Megkértem a lányomat, hogy vigyen ki egy tányért a konyhába. Ő hátrébb
húzódott, mintha félne tőle, és közölte, hogy harap a tányér. Több se
kellett nekem, a tányér tényleg harapni kezdte, és mondta, hogy ha nem
viszi ki, akkor megharapja. Már vitte is ki nevetve a tányért, a tányér
pedig megszelídült és szépen megköszönte. Nem kell hegyi beszédet
tartani, fenyegetőzni, megsértődni, hogy ennyit se vagy képes segíteni,
csak ennyi
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése