Ugrás a fő tartalomra

Felnőttek a totyogók szemével



Néha nem értjük a gyerekeink viselkedését. Hiszen, annyira ügyes, okos, mindent megért, azt mégis hiába magyarázom neki, hogy a játékokat szépen meg kell osztani. Vagy hogy nagyfiúk/lányok már nem kakilnak a pelenkába. Egy aranyos, vicces kis párbeszéd, ami rávilágít arra, hogy bizony a mi viselkedésünk is sokszor fura lehet a gyerekeinknek ;)

- Kissé megviseltnek tűnsz, haver. Nehéz napod volt?
- Nehéz? Enyhe kifejezés! Imádom az anyukámat, de komolyan, NEM tudja, hogyan kell osztozkodni. Kivettem egy apróságot a tárcájából és teljesen kiakadt! Megragadta, hogy az „Enyém!” meg ilyenek. Ráadásul pont a bolt közepén. Annyira égő! Mindenki engem nézett és forgatta a szemét. Egy csődtömegnek éreztem magam.
- Megértelek. Nekem is ez a gondom. Az enyém ráadásul mindenbe beleüti az orrát. Elraktam a kekszemet a kanapé alá, hogy tudjak később eszegetni, erre kidobta az egészet a kukába! Ki csinál ilyet?
- Azt hiszed ez durva? Ezt figyeld! El voltam foglalva a dolgaimmal, elvoltam a játékaimmal, erre egyszer csak szó nélkül megragadott és beszíjazott az etetőszékbe. Nem is voltam éhes! Aztán dühbe gurult, amikor kísérletezni kezdtem az étellel. Egyébként annyira király, hogy néha egyenesen a földre esik, máskor meg a falnak csapódik. Azt hiszem valahogy az étel állagával, és a dobás szögével van összefüggésben. De ez egyelőre csak egy munkahipotézis.
- Király! Majd mondd el, mire jutottál! És ehhez mit szólsz? Nem tudok semmit befejezni! Nem viccelek! Egész délelőtt egy szuper kockatornyot építettem. Haver, látnod kellett volna, fantasztikus volt! Elfordultam egy másodpercre, erre bedobálta az egészet a játékos dobozba. Egy egész délelőtt munkája kárba veszett. Nem is tudom, miért fárasztom magam.
- Ugyanez nálunk is! És mi van ezzel az új „time-out” dologgal, amit az enyém mostanában a fejébe vett? Egy kicsit felhúztam magam valamin, és amikor ölelésre lett volna szükségem, leültetett erre a székre, és nem engedte, hogy felálljak. Mintha a szék olyan jól tudna ölelgetni. Most komolyan!
- Ez szörnyű. És mit szólsz a bilire szoktatáshoz? Azt akarja, hogy egy kis műanyag edénybe végezzem a dolgomat. De hát enni szoktunk ezekből! Néha komolyan elgondolkodom, mi járhat a fejükben...
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk