Birkózni jó! A hétvégén részt vettem a Kapcsolódó Nevelés oktatók
regionális találkozóján. Ez részben szakmai továbbképzés, részben
önismereti munka, illetve a kettő össze is fonódik. Ez a második
alkalom, hogy ilyenen részt vettem, úgyhogy már nem is az volt a
legnagyobb flash, hogy mennyire jó 3 napig ilyen támogató közegben
lenni, és tartalmas beszélgetéseket folytatni a világ minden tájáról
érkező emberekkel. Erre már számítottam, tudtam, hogy megint így lesz. A
legnagyobb élmény most a birkózás volt.
Tavaly sokáig csak néztem a résztvevőket, és azt éreztem, hogy ez
nagyon ijesztő, valaki meg fog sérülni. Nem mertem kipróbálni. Aztán
Ravid, az esemény vezetője többször odajött hozzám, és kedvesen
invitált, biztosított, hogy semmi bántódásom nem eshet, ez ugyanolyan,
mint amikor a gyerekekkel játszunk, az ő erejéhez igazítjuk az erőnket.
Végül nagy nehezen ráálltam, és azt kértem, hogy hadd lökjem le a
szőnyegről. És hogy ne tanúsítson túl nagy ellenállást. Akkor ennyivel
tudtam megbirkózni. Idén kifejezetten vártam ezt a lehetőséget, ki
akartam próbálni, hogy milyen teljes erővel küzdeni. Azt kértem, hogy
szorítson le a földre, majd végül engedjen kiszabadulni. Minden erőmet
bevetettem, óriási élmény volt, egy cseppet sem volt félelmetes. Tudtam,
hogy Ravid erősebb nálam, mégsem éreztem, hogy hagyna nyerni, hogy ne
tekintene egyenrangú partnernek. Nagyon fontosak ezek a tapasztalatok
abból a szempontból is, hogy jobban át tudjuk érezni, hogy mit éreznek a
gyerekek. Megéreztem, hogy tényleg mennyire fontos az, amiről folyton
beszélünk, és igyekszem is így csinálni: hogy amikor játszunk velük,
akkor annyi ellenállást tanúsítunk (akár fizikai, akár szellemi játékról
van szó), amennyire éppen szükségük van. Ha épp nagyon gyengének és
gyámoltalannak érzik magukat, akkor lehet az is elég, ha csak ránk
fújnak és mi eldőlünk. De lehet, hogy pont arra lesz szüksége, hogy
teljes erejéből nekünk essen, és csak az utolsó pillanatban dőljünk ki,
mielőtt végleg elfogy az ereje. Ezt fogjuk érezni. És az az érdekes,
hogy közben nincs az az élménye, hogy hülyére vettük, éppen
ellenkezőleg. Ezt sokszor kérdezitek, hogy nincs-e egy ilyen oldala a
nyerni hagyásnak, én ezt most a másik oldalról is megtapasztaltam, hogy
ha jól csináljuk, akkor nincs.
Azt is megéreztem, hogy mennyire fontos a testi erőnket használni,
megérezni a testünk hatékonyságát, a felgyülemlett napi stresszt, és a
tehetetlenségből fakadó rossz érzéseket ilyen módon levezetni,
átfordítani. Természetesen nem úgy, hogy egy nálunk gyengébb ellen
fordítjuk az erőnket.
Nyugodtan megkérhetjük a párunkat, vagy egy
barátunkat, hogy ilyen módon birkózzon velünk, a szabályokat tisztázva,
és figyeljünk arra, hogy szükség lehet arra, hogy utána Páros
meghallgatásban dolgozzunk a birkózás közben feljövő érzéseinken.
A programjainkba mindig igyekszünk ilyen saját élményes gyakorlatokat is beépíteni, sokkal többet érnek, mint a duma.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése