Ugrás a fő tartalomra

Olló, gyerek kezébe nem való?



A határszabás úgy általában nem szokott könnyű lenni, különösen ha úgy ítéljük meg, hogy veszélyes, amit a gyerkőc művel. Pl. amikor a 2 éves megkaparint egy ollót.  

A minap ez történt, a kisfiam boldogan újságolta, hogy milyen szuper ollót talált és csattogtatta maga felé fordítva. Elsőre egy picit megijedtem, aztán a szokásos módszerhez folyamodtam, amit mindig nagyon szeretek demonstrálni a tanfolyamokon, mert nagyon hatásos szokott lenni, aha-élmény annak, aki kipróbálja. Nem kezdtem el az ujjait erőszakkal lefejteni, és/vagy kikapni a kezéből az ollót, csak megfogtam, és mondtam, hogy ez veszélyes, adja oda nekem. Közben nyugodt tudtam maradni, azért is, mert rájöttem, hogy azért ez annyira nem veszélyes, olyan óriási sérülést nem tudna vele okozni (más lett volna a helyzet valami igazán éles dologgal, ilyen még eddig nem fordult elő, nem tudom akkor hogyan reagálnék.) Sírt, nem akarta elengedni. Nem rángattam, csak fogtam, és nem engedtem, hogy elrántsa. Közben mondogattam, hogy ezt le kell tenni, de adok egy másik ollót, amivel vághat. Kértem a lányomat, hogy hozzon egy gyerekollót, hozott is, de az nem kellett. Egy idő után mondta, hogy ő szeretné letenni. Elengedtem, és így is lett, visszatette oda, ahol találta, majd szorosan odabújt hozzám, és már érdekelni kezdte a gyerekolló. Vágtunk kicsit vele, aztán elment mást játszani. A másik olló pedig ugyanott maradt, továbbra is elérhető távolságban, de már nem vette el.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk