Ugrás a fő tartalomra

Határszabás nevetéssel anyának




Kisebbik fiam 2 éves múlt, és abban a korszakban van, hogy szeret mindenféléről önállóan döntéseket hozni. Nem mondom, hogy dackorszakos, egyrészt nem találom már hasznosnak ezt a kifejezést, másrészt szerencsés vagyok, mert általában a reflexből kimondott nem után már jön is pelenkát cserélni, vagy zuhanyozni. 

Általában 3 okra vezethető vissza, amikor nem felel meg neki a felajánlott bögre, reggeli, póló, akármi. Az első az, hogy tényleg nem azt szeretné. Van ilyen. A második az, hogy jól érzi magát attól, hogy ő választhat. Igazából mindegy neki, hogy végül a zöld, vagy a fehér bögréből iszik, a lényeg, hogy ő választotta ki. Ezekben az esetekben boldog a választásával, gond nélkül folyik tovább a nap. Aztán van az az eset, amikor nem jó sehogy sem, vagy olyasmit választ, amit én nem szeretnék odaadni, vagy teljesíteni. Ilyenkor jön a határszabás. Általában könnyű dolgom van vele, kis kapcsolódás után meggyőzhető. 

Érdekes eset volt valamelyik nap, ami megerősített, hogy a kapcsolódás, a játék és a nevetés minket is lazít. Tejet kért (cumisüvegből issza még sokszor), megtöltöttem az egyik üvegét, és odaadtam. Majd közölte, hogy a másikba szeretné. Én meg úgy éreztem, hogy a francnak van kedve kimosni a másik üveget is, ne szórakozzon már velem. Mondtam neki, hogy most nincs másik üveg, ebből tudja meginni a tejet. Erre elkezdett nyafogni. Én felkaptam, megdögönyöztem, megpuszilgattam, ő nagyokat kacagott. De utána még mindig ragaszkodott hozzá, hogy a másik üvegből kéri a tejet. Én meg a közös nevetős játék után úgy éreztem, hogy végülis miért ne, igazán nem nagy erőfeszítés. Ami 2 perccel azelőtt még nyűgös feladatnak tűnt, hirtelen egy semmiség lett, amit simán meg tudok tenni a kedvéért, ha tényleg azt szeretné. Ilyen is van, anyának van szüksége egy kis kapcsolódásra, hogy utána újra jól tudjon működni.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk