Ugrás a fő tartalomra

Elég ha tiltom?



Ha már múltkor merészkedtem írni róla, folytatom a kütyütémát. Hír volt nemrég, hogy egy 11 éves lány megszökött egy közösségi alkalmazáson keresztül megismert 15 éves gyerekkel (azt hitte, hogy fiú, majd kiderült, hogy lány). Nagyon sok szülőnek az volt az első reakciója, hogy na ezért nem kell a gyerek kezébe okostelefont adni. Teljesen megértem egyébként, valóban nagyon ijesztő gondolat, hogy a mi gyerekünk is esetleg ilyesmit csinálna. Kézenfekvőnek tűnik, hogy ha nincs lehetősége a gyereknek ilyen oldalakon lógni, akkor nem lesz baj. Őszintén szólva nekem is vannak olyan gondolataim a mai napig a baleset óta, hogy játszótér nélkül is fel lehet nőni. De közben tudom, hogy erősen korlátoznám őket, ha soha többé nem engedném őket mászókázni, és még így se biztos, hogy el tudnám kerülni a bajt. Fogalmam sincs, hogy mi zajlik a hírben szereplő családban, hogy jutott a kislány arra a gondolatra, hogy jó ötlet összepakolni a bőröndjét és elindulni a világba. (Meg hogy egyáltalán mi igaz a hírből, érdemes a bulvármédia, sőt az egész média híreit fenntartásokkal kezelni.) Nem akarom őket hibáztatni, azt állítani, hogy biztos valami nincs rendben, és biztos, hogy ez nálunk nem fordulhat elő. Mégis bízok a gyerekben, és magamban, hogy ilyet nem fog csinálni. A 9 éves fiam hiába használ olyan alkalmazásokat, amikre hivatalosan még be sem regisztrálhatna, attól ő még nem egy túlérett gyerek, aki 15 évesen majd megszöktet egy lányt, hanem ugyanolyan 9 éves, mint bármelyik másik 9 éves. Sőt! Ő még mindig szeret pl. szerepjátékozni. Délelőtt elmentünk a játszóházba, ahova majd a legkisebb járni fog. Először nem tudta beazonosítani a helyet, nem emlékezett rá, de amikor mondtam neki, hogy tudod, ahol az a kis bolt, meg kiskonyha van, felcsillant a szeme. Ja, az! Az szuper! És ahogy megérkeztünk egyből be is ült a boltba, és kiszolgált minden kisgyereket, aki jött hozzá vásárolni. Szóval én azt gondolom, hogy nem ezen múlik, hogy adunk-e okostelefont a kezébe, vagy sem. Én abban hiszek, hogy meg kell tanítsam a használatára, minél korábban. Ha valaki úgy érzi, hogy ráér, rendben van. De abban biztos vagyok, hogy pusztán a tiltás, az elkerülés nem védi meg őket örökké.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Piros, vagy kék kapszula?

Valahogy mostanában többször beugrott a piros-vagy-kék kapszula esete a Mátrixból. Nagyon-nagyon rég láttam, és nem is biztos, hogy jól emlékszem, a lényeg, hogy az van most a fejemben ezzel kapcsolatban, hogy ha a kéket választod, akkor minden folyik úgy, ahogy eddig. Az életed olyan, amilyen, de nem kérdőjelezed meg, hogy esetleg lehetne másképp is. Ha a pirosat, akkor viszont új módon fogod látni a világot, és soha többet nem leszel már képes a korábbi módon látni. Az juto tt eszembe, hogy amikor jöttök hozzánk tanfolyamra, lehet, hogy meg kéne kérdezzünk titeket, hogy szeretnétek-e bevenni a piros kapszulát. Merthogy ez az új látásmód azért időnként fájdalmas is tud lenni. És nem igazán van visszaút. Néha azt érzem, de jó lenne másokat hibáztatni, másokra haragudni, a felelősséget másokra áttolni, megrendíthetetlenül hinni a saját igazamban és semmilyen más szempontot, véleményt nem figyelembe venni. Azt hinni, hogy csakis én csinálom jól, mindenki más hülye, é...
1 megjegyzés
További információk