Gondoskodó gyerekek

A gyerekek karácsonyra kaptak egy kaméleont, aki 2 hónappal ezelőtt beteg lett. Folyton eldőlt, nem tudott rendesen kapaszkodni. Szerencsére találtunk egy szuper helyet, ahol felvették kórházba, és többféle kezelést kipróbáltak. Minimálisat javult az állapota, de nem gyógyult meg, továbbra is úgy tűnik, hogy gond van az egyensúlyozásával, de az állatorvos se tudta megmondani, hogy pontosan mi lehet a baj. Megkérdezték, hogy hazahozzuk-e: számunkra egyértelmű volt a válasz, hogy igen. Nem gondolkodtam mindig így, bevallom korábban nem nagyon értettem, hogy lehet egy kisállat kezelésére súlyos pénzeket elkölteni. Most már értem. Bevallom azt is, hogy volt bennem egy olyan félelem, hogy így már nem lesz olyan érdekes Kami a gyerekek számára, hogy csak a talajszinten van, nem tud felmászni az ágakra, sőt, ki is kellett vennünk a szuper menő ágrendszert, amit a fiam az apukájával készített. Meg hogy nem lehet már bemutatót tartani a látogatóknak, hogy milyen ügyesen vadászik (etetni kell, és sokszor eltéveszti a célpontot). Emiatt a gondolat miatt is szégyellem magam: a fiam teljes természetességgel gondoskodik róla, ha szólok neki, hogy Kaminak segítségre van szüksége, már ugrik is. Folyton biztatja, dicséri, hogy milyen ügyes, ha sikerül kicsit mászni, ha sikerül elkapni a tücsköt. Nem tudom honnan jön ez neki, mindenesetre nagyon büszke vagyok rá, azon meg még elgondolkodom, hogy miért nem bíztam benne.