Ugrás a fő tartalomra

Büntetés helyett kapcsolódás



Egy történet arról, hogy milyen szuperül beválik a fenyegetőzés. Amikor fáradt vagyok, és csak gyorsan túl akarok lenni egy helyzeten, akkor bevetem. Tegnap este megbeszéltük a két naggyal, hogy vacsora és fürdés után a legkisebbet apa elviszi aludni, én pedig még játszok velük. Már ott tartottunk, hogy mind a három gyerek tisztán, törölközőbe csavarva, de valahogy nem tudtak eljutni a következő lépésig, hogy pizsama legyen rajtuk. Hiába kértem többször, csak idétlenkedtek, aztán amikor a fiam odacsapott a törölközőjével a lányomnak, mondtam, hogy na jó, akkor te nem játszhatsz. Szuper ötlet volt, mert innentől neki már mindegy volt, ha úgysem játszhat, minek öltözzön. Mondtam, hogy még más büntetés is lesz, ha nem öltözik. Rendkívül motiválta.
Aztán csak felöltözött, de amikor mondtam, hogy még a fogukat is mossák meg, amíg én befejezek valamit, leült a számítógép elé, és közölte, hogy ő tökre ráér, úgysem játszhat. Innen elmehettem volna abba az irányba, hogy még több büntetést helyezek kilátásba, de beláttam, hogy nem ez lesz a jó út, hanem a kapcsolódás. Mondtam, hogy nem gondoltam komolyan, természetesen én is szeretnék vele játszani. Elég kedvetlenül játszott, kérdeztem, hogy most nincs kedve ezzel játszani, vagy mi a baj? De, minden rendben, mondja. Erre unott, vontatott hangon, faarccal elkezdtem ilyeneket mondani: én is nagyon élvezem ezt a játékot, még életemben nem szórakoztam ilyen jól. Ezen nevettek, de még nem oldódott fel teljesen. Később, amikor elveszített egy partit, duzzogni kezdett, mire én: én sem nyertem, mégsem sírok - majd teátrális sírásba kezdtem. Újabb nevetés, de még mindig nem volt az igazi a hangulat. Aztán a mesénél nagy nehezen kiderült, hogy az a baj, hogy nincsen kedve másnap mamához menni. Valóban, az utóbbi időben sokat voltak ott, nekem más dolgom volt, vagy nem voltam jól. Én is éreztem már ezt, és már éppen újra el is kezdtem bébiszittert keresni (így kevesebb időt töltenek nélkülem, ha dolgom van, mert a mamás verzióban az a praktikus, ha egész nap ott vannak) - ezt el is mondtam neki. A másnapi találkozót már nem tudtam lemondani, de egy másikat a héten lemondtam, hogy ne kelljen megint menniük. Büntetés helyett kapcsolódás, mindig ez a megoldás.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk