Túl vagyunk az osztályozó vizsgán. Az biztos, hogy legközelebb néhány
dolgot másképp fogunk csinálni. A fiam az utolsó napokban már
nagyon-nagyon izgult, egyre nehezebben tudott koncentrálni a matek
feladatokra, amit amúgy is utál. (Igazából nem is a matekot, hanem
ezeket a számára értelmetlen szöveges feladatokat, és a sok számolást.
És persze érzi, hogy ez nem megy neki olyan jól, amitől egyre csak
csökken az önbizalma.) Próbálkoztunk mindennel, volt gyerekidő, sírás
meghallgatás, nevetés meghallgatás. A
végén már hagytuk is az egészet, hiszen ilyen állapotban úgysem lehet
tanulni. Előző este mondtam a fiamnak, hogy ha átmegy (igazából ennyi
volt csak a cél, hogy ne kelljen évet ismételnie, ezt szerettük volna
elkerülni, de az sem lett volna nagy tragédia), akkor kap egy zacskó
gumicukrot. Ha megbukik, akkor pedig - hatásszünet - egy zacskó chipset.
Persze a lányomnak is ki kellett találnom mindkét verzióra valami
"jutalmat". Ezen volt nevetés és némi felszabadulás, de nagy áttörést
nem értem el vele. A matek volt az első, nagyon szenvedett, alig tudott
koncentrálni, pedig igazából ennél azért jobban tudja, mint ahány hibát
vétett. Még ki is mentünk picit fogócskázni, meg birkózni, ahol kérte,
hogy ne hagyjam magam, és jól meg is kellett küzdenie a győzelemért. De
sajnos ez sem volt elég.
Olvastam ma egy érdekes dolgot: azok az emberek, akik szeretik a
veszélyes sportokat, ugyanazokat a fizikai reakciókat élik át, mint
bárki más: izzadás, szívdobogás, gyomorgörcs, csak ők ezt
izgatottságnak, pozitív izgalomnak címkézik, és nem mondjuk rettegésnek.
Ezért azt javasolják, hogy pl. vizsgadrukk esetén hangosan mondjuk ki,
hogy "olyan izgatott vagyok!". Ezt mindenképp ki fogjuk próbálni
legközelebb. Magamon is!
(U.i: Nem célom, hogy legközelebb jobb eredményt érjen el egy ilyenfajta vizsgán. Tényleg nem számít. Csak azt szeretném, hogy ne izguljon ennyire, és ne élje meg kudarcként.)
(U.i: Nem célom, hogy legközelebb jobb eredményt érjen el egy ilyenfajta vizsgán. Tényleg nem számít. Csak azt szeretném, hogy ne izguljon ennyire, és ne élje meg kudarcként.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése