Ugrás a fő tartalomra

Hogyan lehet legyőzni a vizsgadrukkot?



Túl vagyunk az osztályozó vizsgán. Az biztos, hogy legközelebb néhány dolgot másképp fogunk csinálni. A fiam az utolsó napokban már nagyon-nagyon izgult, egyre nehezebben tudott koncentrálni a matek feladatokra, amit amúgy is utál. (Igazából nem is a matekot, hanem ezeket a számára értelmetlen szöveges feladatokat, és a sok számolást. És persze érzi, hogy ez nem megy neki olyan jól, amitől egyre csak csökken az önbizalma.) Próbálkoztunk mindennel, volt gyerekidő, sírás meghallgatás, nevetés meghallgatás. A végén már hagytuk is az egészet, hiszen ilyen állapotban úgysem lehet tanulni. Előző este mondtam a fiamnak, hogy ha átmegy (igazából ennyi volt csak a cél, hogy ne kelljen évet ismételnie, ezt szerettük volna elkerülni, de az sem lett volna nagy tragédia), akkor kap egy zacskó gumicukrot. Ha megbukik, akkor pedig - hatásszünet - egy zacskó chipset. Persze a lányomnak is ki kellett találnom mindkét verzióra valami "jutalmat". Ezen volt nevetés és némi felszabadulás, de nagy áttörést nem értem el vele. A matek volt az első, nagyon szenvedett, alig tudott koncentrálni, pedig igazából ennél azért jobban tudja, mint ahány hibát vétett. Még ki is mentünk picit fogócskázni, meg birkózni, ahol kérte, hogy ne hagyjam magam, és jól meg is kellett küzdenie a győzelemért. De sajnos ez sem volt elég.

Olvastam ma egy érdekes dolgot: azok az emberek, akik szeretik a veszélyes sportokat, ugyanazokat a fizikai reakciókat élik át, mint bárki más: izzadás, szívdobogás, gyomorgörcs, csak ők ezt izgatottságnak, pozitív izgalomnak címkézik, és nem mondjuk rettegésnek. Ezért azt javasolják, hogy pl. vizsgadrukk esetén hangosan mondjuk ki, hogy "olyan izgatott vagyok!". Ezt mindenképp ki fogjuk próbálni legközelebb. Magamon is!


(U.i: Nem célom, hogy legközelebb jobb eredményt érjen el egy ilyenfajta vizsgán. Tényleg nem számít. Csak azt szeretném, hogy ne izguljon ennyire, és ne élje meg kudarcként.)
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk