Ugrás a fő tartalomra

Ezek a mai fiatalok!



Jaj, de bólogatok! Vicces, mert pont hasonlóra jutottunk a fiammal nemrég, mint a cikk utolsó mondata. Talán kiderült már számotokra a korábbi posztokból, hogy az én gyerekeim az átlagosnál többet kütyüznek. És bizony teljesen tisztában vannak ennek a dolognak a társadalmi megítélésével. Nemcsak a felnőttek részéről, de gyerekektől is hallanak olyat, hogy te buta vagy, folyton csak a gép előtt ülsz (ami azért gyanítom a szülőktől jön). És ez naná, hogy rosszul esik nekik, különösen a fiamnak. Ezt egy kicsit ellensúlyozandó (na meg hogy az én számból is azért időnként elhangzik ilyesmi), egyik alkalommal, amikor már nagyon indulnunk kellett volna valahova, ők meg egy bogarat tanulmányoztak, elkezdtem puffogni: ezt nem hiszem el, ezek a mai gyerekek, ahelyett, hogy a telefonjukat nyomkodnák, itt bámulják ezt a bogarat. Először nem is nevetett, hanem nagyon komolyan ezt mondta: pont ezt szokták mondani az öregek, csak fordítva. De aztán belement a játékba, majd mondta a testvérének, hogy ők már nem lesznek ilyenek, ha öregek lesznek. Mondtam, hogy biztos addigra már még tovább fog fejlődni a technika, amit ők már nem fognak érteni. Pl lehet, hogy addigra már hologrammos telefon lesz. És akkor elkezdett egy öregember szerepében remegő hangon ilyeneket mondani: jaj, ezek a mai gyerekek, bezzeg a mi időnkben még fogni kellett a telefont! És ha leesett, betört a képernyő és el kellett vinni a szervízbe! Nagyon vicces volt! A lényeg, amit ezzel mondani akarok: még ha úgy is érezzük, hogy túl sok, ha a gyerekünk valóban függő (attól mert esetleg kiborul, ha kikapcsolom még nem az), egészen biztos nem segít, ha piszkálom. De ha mégis megtettem, még mindig lehet ilyen fordított játékot játszani.



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk