Ugrás a fő tartalomra

Essen csak le az a gyerek?



A fejemben már megírtam egy posztot ezzel a cikkel kapcsolatban, amikor a férjem azzal jött haza a gyerekekkel a játszóházból, hogy a 2 éves furán tartja az egyik karját, mintha nem használná, és időnként éktelen sírásba kezd. Először nem volt egyértelmű, hogy mi történt, ha kérdezgettük, következetesen állította, hogy nem a keze fáj, hanem a hasa. De a kezéhez hozzányúlni se engedett, szóval irány a baleseti. Akkor azt gondoltam, hogy ha 1 éven belül 2 gyerekemnek is eltörik a karja, ráadásul pont nyáron, engem semmilyen cikk nem fog meggyőzni arról, hogy a gyerekeknek szükségük van a veszélyre. Aztán szerencsére kiderült, hogy csak kificamodott könyöke, egy mozdulattal helyrerakták, utána azonnal jól lett. Na de vissza az eredeti gondolatomhoz. Szóval a cikknek a címétől is kiráz a hideg. Amikor a gyereked annyira megijed és olyan fájdalma van, hogy azt hiszi, hogy meg fog halni, az kemény. Amikor a gyereked a balesete után 1 évvel pánikba esik, nehogy a kistestvérének is azt kelljen átélnie, amit neki, az nagyon kemény. A cikk amúgy szuper, és természetesen dolgozok rajta, hogy ne fosszam meg a gyerekeimet fontos élményektől és tapasztalásoktól a saját félelmeim miatt. Csak azt akarom mondani, hogy ha túlféltő szülőt láttok, gondoljatok arra, hogy valószínűleg nem gonosz szándékból korlátozza a gyerekét. És igaz ez bármire. Nem tudhatjuk, hogy a 4 éves miért van babakocsiban, hogy az anyuka miért veszi meg a boltban a földön fetrengő gyereknek a kilós gumicukrot, hogy az étteremben miért adja oda evés közben a gyereknek a mobilját. Szóval több empátiát szeretnék kérni a szülők felé az ilyen "rossz" nevelési gyakorlatokat bemutató írásokban. Köszönöm!
 

https://index.hu/techtud/2019/05/15/essen_csak_le_az_a_gyerek
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Piros, vagy kék kapszula?

Valahogy mostanában többször beugrott a piros-vagy-kék kapszula esete a Mátrixból. Nagyon-nagyon rég láttam, és nem is biztos, hogy jól emlékszem, a lényeg, hogy az van most a fejemben ezzel kapcsolatban, hogy ha a kéket választod, akkor minden folyik úgy, ahogy eddig. Az életed olyan, amilyen, de nem kérdőjelezed meg, hogy esetleg lehetne másképp is. Ha a pirosat, akkor viszont új módon fogod látni a világot, és soha többet nem leszel már képes a korábbi módon látni. Az juto tt eszembe, hogy amikor jöttök hozzánk tanfolyamra, lehet, hogy meg kéne kérdezzünk titeket, hogy szeretnétek-e bevenni a piros kapszulát. Merthogy ez az új látásmód azért időnként fájdalmas is tud lenni. És nem igazán van visszaút. Néha azt érzem, de jó lenne másokat hibáztatni, másokra haragudni, a felelősséget másokra áttolni, megrendíthetetlenül hinni a saját igazamban és semmilyen más szempontot, véleményt nem figyelembe venni. Azt hinni, hogy csakis én csinálom jól, mindenki más hülye, é...
1 megjegyzés
További információk