A fejemben már megírtam egy posztot ezzel a cikkel kapcsolatban, amikor a
férjem azzal jött haza a gyerekekkel a játszóházból, hogy a 2 éves
furán tartja az egyik karját, mintha nem használná, és időnként éktelen
sírásba kezd. Először nem volt egyértelmű, hogy mi történt, ha
kérdezgettük, következetesen állította, hogy nem a keze fáj, hanem a
hasa. De a kezéhez hozzányúlni se engedett, szóval irány a baleseti.
Akkor azt gondoltam, hogy ha 1 éven belül 2 gyerekemnek is eltörik
a karja, ráadásul pont nyáron, engem semmilyen cikk nem fog meggyőzni
arról, hogy a gyerekeknek szükségük van a veszélyre. Aztán szerencsére
kiderült, hogy csak kificamodott könyöke, egy mozdulattal helyrerakták,
utána azonnal jól lett. Na de vissza az eredeti gondolatomhoz. Szóval a
cikknek a címétől is kiráz a hideg. Amikor a gyereked annyira megijed és
olyan fájdalma van, hogy azt hiszi, hogy meg fog halni, az kemény.
Amikor a gyereked a balesete után 1 évvel pánikba esik, nehogy a
kistestvérének is azt kelljen átélnie, amit neki, az nagyon kemény. A
cikk amúgy szuper, és természetesen dolgozok rajta, hogy ne fosszam meg
a gyerekeimet fontos élményektől és tapasztalásoktól a saját félelmeim
miatt. Csak azt akarom mondani, hogy ha túlféltő szülőt láttok,
gondoljatok arra, hogy valószínűleg nem gonosz szándékból korlátozza a
gyerekét. És igaz ez bármire. Nem tudhatjuk, hogy a 4 éves miért van
babakocsiban, hogy az anyuka miért veszi meg a boltban a földön fetrengő
gyereknek a kilós gumicukrot, hogy az étteremben miért adja oda evés
közben a gyereknek a mobilját. Szóval több empátiát szeretnék kérni a
szülők felé az ilyen "rossz" nevelési gyakorlatokat bemutató írásokban.
Köszönöm!
https://index.hu/techtud/2019/05/15/essen_csak_le_az_a_gyerek
Megjegyzések
Megjegyzés küldése