Ugrás a fő tartalomra

De hát én nem is teszek rá nyomást...



Szűk 1 hét múlva fognak a gyerekeim először vizsgázni magántanulóként. Eddig nem igazán készültünk rá célirányosan, de az elmúlt pár hetet próbáltuk erre szánni. Küzdünk vele, főleg a fiammal, utálja a feladatlapozást, és több területen elég kicsi az önbizalma. Én azt hittem, elég lesz az, ha mi, a szülei lazára vesszük, ha azt közvetítjük felé, hogy sem a tudását, sem őt magát nem minősíti semmiféle tesztlap és vizsga. Nem értettem, hogy miért nem megy át ez az üzenet, szomorú és csalódott voltam miatta. 

Aztán ma reggel rájöttem, hogy mi lehet az oka. Azt álmodtam, hogy dolgozatot írok, és a teszt tele van értelmetlen kérdéssel, amire nem tudom a választ. És amikor a tanár szól, hogy mindjárt lejár az idő, észreveszem, hogy a lapok hátoldala is tele van feladattal, amikhez még hozzá sem szagoltam. Tipikus szorongásos álom, szerintem sokatoknak ismerős. Pedig 10 éve jártam utoljára olyan képzésre, ahol ilyen jellegű vizsgát kellett tennem. Igaz, életem legrosszabb élményei közé tartozik. És úgy látszik még mindig erősen érezteti a hatását. Igazság szerint én is szenvedek amikor feladatlapozunk. Az a sok fantáziátlan, értelmetlen feladat, kétértelműen megfogalmazott kérdés. És hogy sokszor én sem tudom a választ. Nem azért, mert olyan nehéz az anyag, hogy szinte már egy felnőtt sem tudja, hanem mert azt érzem, hogy több válasz is lehetséges, és sehogy sem tudok rájönni, "mire gondolhatott a költő", vagy egyszerűen nem beszélem azt a titkos nyelvet, amit a feladatokat megfogalmazók.

Nem akarok elmenni az iskolarendszer ostorozásának irányába, a lényeg az, hogy ha én ilyen érzésekkel vagyok, azt nem tudom eltitkolni. Hiába tudom tudatosan, hogy ez nem számít, sőt, teljes szívemből hiszek benne, ha ilyen szorongató érzéseim vannak, azt a gyerek megérzi, és naná, hogy parázni fog. Sokszor mondjuk, hogy én ugyan nem várok el ilyesmit a gyerektől, nem teszek rá nyomást, nem szorongok miatta, nem is értem, miért viselkedik így. Hááát, érdemes mélyebbre ásni. Dolgoznom kell még ezen is.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk