Ugrás a fő tartalomra

A befolyásolhatóság két oldala



Láttam nemrég egy videót arról hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk, követünk másokat, még akkor is, ha semmi értelmét nem látjuk annak, amit csinálnak. Az volt a jelenet, hogy egy orvosi rendelőben a beépített emberek valamilyen hangra felálltak, és egy idő után a kísérleti alanyok is követték ezt a szokást, sőt, átadták a később érkezőknek is, amikor az eredeti résztvevőkből már nem volt ott senki. 

Egyrészt azért ez egy nagyon hasznos tulajdonsága az emberiségnek. Nagy segítség nekünk most a legkisebbel, hogy ötödik gyerekként egy csomó minden neki teljesen egyértelmű, hogy így csináljuk, nem kell fáradságos munkával megtanítani rá. Sokszor rájövök, hogy igazából fogalma sincs, hogy miért csináljuk ezt, csak utánozza. A tesói pl. kitaláltak egy olyan játékot, hogy a trambulinba bedobnak egy golyót, úgy ugrálnak, és akihez hozzáér, elveszít egy életet. A 2 éves kicsi ugyanolyan lelkesen ugrál velük, és random mondogat számokat, miközben nyilvánvaló, hogy nem érti a játék lényegét, és azt se, hogy mit jelentenek ezek a szavak, amiket ismételget. Mégis, így a közösség részének érzi magát, benne van a játékban, élvezi ő is. És előbb-utóbb érteni fogja ő is. 

Viszont különösen a mai világban kiemelten fontos, hogy kritikai gondolkodásra is tanítsuk őket. Nekem ezért (is) fontos, hogy ne zárjam el őket a médiától, az on-line világtól, hanem igyekszem megtanítani őket a tudatos használatra, hogy ne legyenek átverhetőek, manipulálhatóak.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk