Láttam nemrég egy videót arról hogy mennyire befolyásolhatóak
vagyunk, követünk másokat, még akkor is, ha semmi értelmét nem látjuk
annak, amit csinálnak. Az volt a jelenet, hogy egy orvosi rendelőben a
beépített emberek valamilyen hangra felálltak, és egy idő után a
kísérleti alanyok is követték ezt a szokást, sőt, átadták a később
érkezőknek is, amikor az eredeti résztvevőkből már nem volt ott senki.
Egyrészt azért ez egy nagyon hasznos tulajdonsága az emberiségnek. Nagy segítség
nekünk most a legkisebbel, hogy ötödik gyerekként egy csomó minden neki
teljesen egyértelmű, hogy így csináljuk, nem kell fáradságos munkával
megtanítani rá. Sokszor rájövök, hogy igazából fogalma sincs, hogy miért
csináljuk ezt, csak utánozza. A tesói pl. kitaláltak egy olyan játékot,
hogy a trambulinba bedobnak egy golyót, úgy ugrálnak, és akihez
hozzáér, elveszít egy életet. A 2 éves kicsi ugyanolyan lelkesen ugrál
velük, és random mondogat számokat, miközben nyilvánvaló, hogy nem érti a
játék lényegét, és azt se, hogy mit jelentenek ezek a szavak, amiket
ismételget. Mégis, így a közösség részének érzi magát, benne van a
játékban, élvezi ő is. És előbb-utóbb érteni fogja ő is.
Viszont különösen a mai világban kiemelten fontos, hogy kritikai
gondolkodásra is tanítsuk őket. Nekem ezért (is) fontos, hogy ne zárjam
el őket a médiától, az on-line világtól, hanem igyekszem megtanítani
őket a tudatos használatra, hogy ne legyenek átverhetőek,
manipulálhatóak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése