Ugrás a fő tartalomra

Tipikus fiú?



Legkisebb majdnem 2 éves fiam mostanában imád autózni. Szinte egész nap tologatja, rendezgeti, hurcolássza őket. Van, hogy az ágyba is beviszi. Emiatt sokszor megkapom, hogy igazi fiú. Általában nem szólok rá semmit, de a mosolyom nem őszinte. Nem szeretem, hogy már egészen pici korban kezdődik a sztereotipizálás. Nem akarom tagadni a létező különbségeket (amik csak csoportszinten érvényesek), de az is tény, hogy van olyan pszichológiai kísérlet, ahol a felnőttek ugyanazt a babát mérgesnek írták le, ha fiúnak hitték, és szomorúnak, ha lánynak. Gondoltam, hogy mutatok nektek egy olyan fotót is Regőről, ahol babát tol babakocsiban, vagy főzőcskézik. Aztán rájöttem, hogy nem is ez a lényeg, hogy ő nem csak autózni szokott, hanem babázni is. Hanem az, hogy ha kizárólag autókkal szeretne játszani, akkor se mondja rá senki, hogy tipikus fiú. Mert mit is jelent ez? Jónak kell lenni matekból, keménynek lenni, és soha nem sírni? És ha nem elég fiús, akkor mi van? Sajnos a 2 nagyobb gyerekemen már erősen érződnek a külső hatások, amiket annyira szerettem volna kivédeni, ellensúlyozni. Amikor a 9 éves azt mondja, hogy anya, ezt ne mondd el senkinek, mert ki fognak csúfolni, az nagyon-nagyon szomorú. Nagyon jó lenne mindenkit a saját egyediségében elfogadni. Persze tudom, az emberi agy kategóriákban tud hatékonyan gondolkodni. Azért bízom benne, hogy egyre többen látjuk majd, hogy ez mennyire bekorlátoz mindannyiunkat.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk