Ugrás a fő tartalomra

Baj, ha nem követek mindent, ami a nagykönyvben le van írva?



"Szakmai ártalom", hogy elolvasok mindenféle gyereknevelési cikket, ami szembejön velem az interneten. Sok olyan van, amiben egészen konkrét tanácsokat kaphatunk, párosítva kategorikus kijelentésekkel, miszerint ha nem követjük ezeket a tanácsokat, annak ez és ez a szörnyű és visszafordíthatatlan következménye lesz. Nem kétlem a jószándékot és segíteni akarást, mégis az az érzésem, hogy a legtöbb szülő az ilyen cikkek olvastán inkább kétségbe esik és bűntudatos lesz: jaj, ne, ezt is elrontottam. Ó, még erre is figyelnem kellene. 

Nemrég azt olvastam, hogy ne használjunk babanyelvet, mert a gyerek rosszul tanulja majd meg a szavakat. Bár a két nagyobb gyerekemnek teljesen rendben van a szókincse, mégis egy kicsit elbizonytalanodtam. Merthogy bevallom, én is használok ilyen szavakat. Aztán szerencsére a legkisebb gyerekem újabb bizonyítékát adta, hogy ő nem olvassa ezeket a cikkeket. Sokáig "pöpé"-nek hívta a cipőt, így én is, sőt ilyeneket mondtam neki: "vesz pöpe", ahogy ő is szokta. Aztán egyszercsak elkezdett "cipő"-t mondani. Egy kicsit szomorúak voltunk, mert olyan cuki volt a pöpe, és egy darabig még kitartottunk, de hiába, az most már cipő. Persze többnyire úgy beszélek a gyerekeimmel, mint értelmes emberi lényekkel, de azért be-becsúsznak ilyen szavak. Mert cuki, illetve többnyire ez nem is egy tudatos döntés, csak úgy jön. Biztosan előfordul valóban olyan eset, hogy egy ovis nem érti, mi az, hogy ülj le, csak azt, hogy csüccs. (Azért gyanítom itt az is van, hogy a gyerek az új helyzetben lefagy, és nem érti, hogy pontosan mit is várnak tőle.) De néhány ilyen átvett babaszótól biztosan nem szenved kárt a beszédfejlődése.

A Kapcsolódó Nevelésnek is vannak egészen konkrét tanácsai, ettől olyan könnyen alkalmazható bárki számára. De ha rosszul alszik a gyerek, és te ott hagytad pár percre, mert nem bírtad tovább, vagy félóránként megszoptattad, semmi baj. Bármikor el lehet kezdeni dolgozni az alvást zavaró rossz érzéseken. Ha mindig jutalmat kapott, hogy megmossa a fogát, és már nem tudsz mit kitalálni, semmi baj. Bármikor el lehet kezdeni a szelíd határszabást. Ha eddig megsértődtél, amikor a gyerek kinevetett, semmi baj, bármikor el lehet kezdeni szándékosan hülyét csinálni magunkból. És szabad bármikor visszacsúszni a régi megoldásokba. Ha a nagy képet nézzük, ezeknek az apró részleteknek abszolút semmi jelentősége nincsen.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk