Könyvből gyereket nevelni?

Érdekes cikk, az egyik részével nagyon egyetértek, válaszokat, és valódi megoldásokat viszont nem találok benne. Maximálisan egyetértek azzal, hogy a babaipar nagyrészt a szülők szorongására épül. Szinte bármit el lehet adni, ami azt ígéri, hogy a gyerek ettől ügyesebb, okosabb, egészségesebb, jobban alvó, szófogadóbb lesz, mi pedig összességében jobb szülők. Igaz ez a gyereknevelési könyvekre is, elég egy hatásos cím, és a szülők meg fogják venni, hátha végre megtalálják benne a bölcsek kövét. Engem is szorongat ez a hatalmas könyvválaszték, pedig úgy érzem, hogy az utóbbi években megtaláltam az utam, már csak finomodik a tudásom, mégis nagyon szeretném tudni, hogy mi van ebben a sok-sok könyvben. Én is azt gondolom, hogy egy-egy nem éppen ideális történés, vagy megoldás még nem végzetes, mindig lehet javítani, gyógyulni, és amúgy is, az ember személyiségének alakulása soktényezős dolog. És igen, ez a szorongás bizony nem igazán segíti a kreativitást, hogy szülői ösztöneink kibontakozhassanak, hogy meglássuk a magunk és a gyerekünk valódi igényeit, hogy igazán kapcsolódni tudjunk egymással. 

Viszont annál rémesebb tanácsot el sem tudok képzelni, mint hogy ne szorongj. Az a szülő (ember), aki sikeresen el lett bizonytalanítva, biztos, hogy semmit nem fog tudni kezdeni ezzel a tanáccsal. Ezt mint szorongó ember elsőkézből mondom. Sőt! Ez csak egy újabb szoronganivaló: „Oké, akkor ezt is rosszul csinálom, nem könyvekből kellene gyereket nevelnem, hanem magamat adnom, az ösztöneimre hallgatnom. Nincsenek kész válaszok, nekem kell megtalálnom. Na de hogyan? Mit jelent egyáltalán az, hogy legyek ott érzelmileg a gyerekemnek?” Ezekre a kérdésekre én nem találok választ ebben a cikkben. Persze, biztosan vannak olyanok, akiknek csak ez a pici lökés kell ahhoz, hogy merjék a saját útjukat járni. De az a sejtésem, hogy a szorongó tömegeknek ez nem segít. 

És azért ne írjuk le teljesen a könyveket, és a szakértők tanácsait sem. Bizony nagyon sokat tud segíteni, ha értjük a folyamatokat, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, és a konkrét tippek is növelik az eszköztárunkat, amik aztán vagy beválnak, vagy nem, a jó könyvek ezt is közvetítik, hogy igen, próbálkozni kell. Van számtalan könyv, ami formálta a szemléletemet, ami megerősített, ami rávilágított valamire, amiben nagyon is hasznos tanácsokat találtam. (Néhány példa: a Játékos nevelés-ből a bögrés hasonlat, a Legyőzzük a félelmet-ből a félelmetes helyzetekkel való megküzdési kísérletek négyféle módja, a Listen-ből sok-sok inspiráló történet.) Az igazán jó szakemberek sem a „tutit” mondják meg, nekem volt szerencsém pl. olyan szoptatási tanácsadóhoz, akitől a gyakorlati tanácsok mellett a legnagyobb segítség igazából az volt, hogy azt éreztem, hogy az is rendben van, ha végül nem sikerül a szoptatás. 

Én azt gondolom, hogy amire igazán szüksége van a szülőknek, az a támogatás, az elfogadás, hogy oké vagy így, minden hibáddal, tudom, hogy a legjobbat szeretnéd a gyerekednek, és te vagy neki a lehető legjobb szülője. És azt gondolom, hogy emellett nem elvetendőek a jó szakkönyvek, tanfolyamok és tanácsadók, és igenis birtokában lehetünk fontos készségeknek, ha képezzük magunkat, amivel a nehéz helyzeteket könnyebben meg tudjuk oldani, és aminek a segítségével erősíthetjük a kapcsolatunkat a gyerekeinkkel. A Kapcsolódó Nevelés eszközei pont ilyenek. :)

 https://wmn.hu/wmn-life/49909-egyetlen-gyereknevelesi-szakkonyv-sem-tudja-potolni-azt-hogy--a-nevelesi-tanacsok-zsakutcai