Mit
kezdjünk magunkkal és a gyerekeinkkel a hosszú, hideg téli
napokon? (Különösen ha kisgyerekekkel vagyunk otthon.)
A
tél sokunknak nem a kedvenc évszaka, legalábbis mióta felnőttek
vagyunk. Nekem biztosan nem, bár mióta gyerekeim vannak, és
néha-néha esik a hó, vagy befagy a tó, újra élvezem. De a
hideg, meg a korai sötétedés azért továbbra sem a barátom.
Sokszor gondolok arra este 6 körül, hogy nyáron ilyenkor még
elindulunk a strandra, vagy a játszótérre, most meg legszívesebben
már lefeküdnék aludni. A gyerekeknek viszont ezekben a hónapokban
is szükségük van a sok mozgásra, és játékra – és igazából
nekünk is. Mit tehetünk?
Menjünk
ki!
Először
is próbáljuk meg magunkat valahogy mégis rávenni, hogy
kimozduljunk. Sokszor észre sem vesszük, hogy igazából a
bezártság van rossz hatással ránk. Én sokszor tapasztalom, hogy
amint kilépek az utcára, szó szerint és átvitt értelemben is új
perspektívák nyílnak előttem. Reménykedjünk benne, hogy a
hidegtől nem csak mi fogunk jobban elfáradni, hanem ők is.
Hazatérve pedig elszöszmötölnek mellettünk, vagy nyugiban
meghallgatnak pár mesét az ölünkben.
Jó,
ha nemcsak a gyerekekkel, hanem mi magunk is átmozgatjuk magunkat
valami olyan tevékenységgel, amiben örömünket leljük, legyen az
tánc, sport, vagy akár az őszi levelek összegereblyézése.
Nyugodtan bízzuk akár az egész piciket is 1-1 órára másra, pl.
apára, ez nekik is jót fog tenni.
Nevetés
meghallgatása, hancúrozás
Ha
végképp olyan az időjárás, vagy végképp nincs kedvünk
kimenni, a lakásban is jól át tudjuk mozgatni a gyerekeket. Itt
gondoljatok akár a legegyszerűbb fogócskára, bújócskára,
birkózásra, párnacsatára. Vagy mondjuk azt a gyerkőcnek, hogy
próbáljon meg lelökni minket az ágyról, letolni a szőnyegről.
(További szuper ötletek Larry Cohen: Hancúrozni jó c. könyvében).
Vagy egyszerűen csak kapcsoljunk be valami bulis zenét, és
táncoljunk, ugrándozzunk! A mi vérkeringésünket is fel fogja
pezsdíteni, és a nevetős közös játék mindig jól jön a
kapcsolatunk szempontjából is. Ha túlságosan a téli depressziónk
hatása alá kerültünk, vagy betegek vagyunk, kitalálhatunk olyan
játékokat, amiben csak a gyerekeknek kell mozogniuk, pl.
akadálypályát építünk nekik, vagy különböző megbízásokat
kell teljesíteniük, pl. keress a lakásban 3 piros tárgyat. Vagy
mi csak lefekszünk a földre, vagy a kanapéra, és arra bíztatjuk
őket, hogy próbáljanak meg minket megfordítani, vagy felültetni.
Esetleg hangos horkolással alvást színlelünk, nekik pedig fel
kell minket ébreszteni valahogy.
Gyerekidő
Ha
végképp kifogytunk az ötletekből, hogy mi a fenével kössük le
a gyereket, akkor legjobb, ha rábízzuk, hogy ő mit szeretne
csinálni. Erre remek eszköz a Gyerekidő. Csak beállítunk egy
órát mondjuk 10, vagy 20 percre és lelkesen várjuk az ötleteit.
Fontos, hogy ebben az időben tényleg bármit lehessen csinálni,
természetesen a biztonsági szempontokat szem előtt tartva, de ha
jól belegondolunk, a legtöbb dolog, amit a gyerekek szeretnek
kipróbálni, igazából nem veszélyes, legfeljebb nekünk ijesztő.
Lehet, hogy a gyerkőc azonnal él majd a lehetőséggel, de az is
lehet, hogy nyűglődik, nem tudja mit kezdjen magával, és a
helyzettel – nem baj, akkor ezzel az érzéssel legyünk vele, és
bízzunk benne, hogy előbb-utóbb biztosan kitalál valamit. Azért
is érdemes a gyerekidőt bevezetni, mert ez többnyire olyan jól
feltölti őket, hogy utána hagynak egy picit pihenni minket.
Kézműveskedés
Ha
szerencsésen kimozogtuk magunkat, és még mindig nem jött el az
alvásidő, vagy a gyerekünk olyan típus, hogy szereti az ilyesmit,
akkor megpróbálkozhatunk valamilyen kézműves tevékenységgel.
Ehhez végtelen számú ötletet találhatunk az interneten, ami
aztán a gyakorlatban néha nem olyan cukin sül el, mint ahogyan azt
eredetileg elképzeltük. Sokan nem szeretjük a maszatolást, hogy a
végén nekünk kell eltakarítani a romokat, és hogy a gyerekünk
gyakran a felénél megunja és nekünk kell befejezni. Erre megoldás
lehet, ha inkább az alkotó folyamatra koncentrálunk, és nem arra,
hogy a végén valami szuper alkotás fog kijönni belőle, amit
büszkén mutogathatunk. (Amúgy büszkén mutogathatunk persze
bármit, csak ne ez legyen a cél.) Figyeljük, hogy a gyerkőc
mekkora élvezettel keni szét a festéket, vagy nyomkodja szét a
gyurmát. Érdemes beszállni, kiderülhet, hogy ez tényleg jó
móka. Ehhez ötleteket pl. itt találtok: https://www.facebook.com/kreativkolyok.hu/
Képernyő
Egyszer
olvastam egy ilyesmi posztot egy anyukától egy nagyon hideg téli
napon: már kézműveskedtünk, palacsintát sütöttünk,
fogócskáztunk, báboztunk, mesét olvastunk, társasoztunk és még
mindig csak reggel 9 óra van. Hát igen, sokszor nehéz egyedül egy
teljes napon keresztül csupa érdekes dolgot kitalálni és
végigcsinálni a gyerekekkel. Ezért én ilyenkor nem tartom
ördögtől valónak, ha leültetjük őket a tévé, számítógép
elé, vagy akár együtt megnézünk, csinálunk valamit. (Amúgy
sem, ezt majd talán egyszer kifejtem.) Amikor a középső gyerekem
pár hónapos volt, kaptam egy könyvet, aminek a címe Coping with two, vagyis hogyan küzdjünk meg két picivel otthon. Abban
olvastam, hogy a tévét gyakran hívják elektromos bébiszitternek,
negatív felhanggal. De az a helyzet, hogy amikor egy szülő egyedül
van otthon két kicsi gyerekkel, akkor be kell hogy lássuk,
szükségünk van bébiszitterre. Ez a mondat akkor nekem nagy
megváltás volt. Természetesen senkit nem arra bíztatok, hogy ha
elveivel szögesen ellentétes a képernyőhasználat, és eddig is
remekül megvolt nélküle, akkor most kezdje el a tévé elé
ültetni a gyerekét. De akinek belefér, esetleg még hasznát is
látja, ne legyen bűntudata miatta.
Páros
meghallgatás
Lehet,
hogy ezzel kellett volna kezdenem, hiszen ha mi jól vagyunk, akkor
minden könnyebb. Emlékszem egy télre, amikor még viszonylag kicsi
volt a két nagyobbikom, és nagyon nem tudtam mit kezdeni magunkkal.
Egy babás fórumon, ahol akkoriban sokat lógtam, ötleteket kértem
az idő eltöltésére. Kaptam is mindenféle ötletet, amik jók
voltak, de semmi extra újdonság nem volt bennük. És valahogy nem
volt kedvem egyikhez sem, nem éreztem magam jobban ettől az
ötletbörzétől. És akkor rájöttem, hogy nem az a baj, hogy
amúgy nem vagyok egy kreatív ember, és magamtól ne tudnék
előállni ilyen ötletekkel. Hanem hogy annyira nem vagyok jó
állapotban, hogy tulajdonképpen ez öli meg a kreativitásomat. Jó
lett volna, ha már akkor is lett volna meghallgató párom, akinek
kisírtam, kidühönghettem volna magam, hogy mennyire utálom a
telet, a bezártságot, és mennyire nehéz ilyenkor egyedül két
picivel.
+1
Ami
nekem még segít, az az, hogy próbálok minden hónapnak valamilyen
célt találni. A december a karácsonyi készülődéssel telik, ami
valljuk be, rengeteg stresszel is jár, de ezzel együtt mégiscsak a
kedvenc ünnepem, és sok minden van, amit a nehézségek ellenére
is nagyon szeretek benne. A januárt próbálom az új élet
lehetőségének felfogni. Bár elég földhözragadt ember vagyok,
nem gondolom, hogy január 1-je bármiben is különbözne december
31-től, mégis van egy olyan érzésem ilyenkor, hogy most új
dolgok kezdődhetnek. A téli szünetben általában sikerül nagyobb
selejtezést, rendrakást, lakásszépítést is végrehajtani, ennek
az eredményét is élvezem még januárban. A február már nehezebb
eset, viszont ezen a télen tervezünk barátokkal, gyerekekkel egy
telelést, ez egy olyan esemény, amit érdemes várni. Illetve ott
van még a farsang, a gyerekek általában nagyon szeretnek
beöltözni, erre az időszakra is kialakíthatjuk a saját családi
rituáléinkat. És aztán már bújnak is ki a hóvirágok a
kertünkben, és a nappalok újra érezhetően hosszabbodnak. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése