Ugrás a fő tartalomra

Békés ünnepek?

Jelentem a gyerekeim a nagykönyv szerint működnek!

Tegnap a lányomnál megvolt az óriás kiborulás, amikor a családi karácsonyozásból haza kellett indulni. Részben volt aktuális oka is, mert az unokatesójával sajnos nagyon ritkán tud találkozni. De a hangszínből lehetett sejteni, hogy itt más is van. Ez itt bizony a felgyülemlett stressz kidolgozása. Szerencsére számítottam rá, és elég jól is voltam ahhoz, hogy az apukájával felváltva meg tudjuk hallgatni. Aztán amikor kezdett megnyugodni, egy pici viccelődéssel már el tudtunk indulni, aztán ahogy lenni szokott, az autóban már minden rendben volt. Otthon pedig játszottunk négyen az új játékokkal, végre, nagyon hiányzott már ez. A fiam még előző nap este borult ki azon, hogy valamin nagyon nem tudott megegyezni a húgával. Akkor is, amellett, hogy a végén már kezdtem elveszíteni a türelmemet, mert nagyon késő volt, és szerettem volna, ha kialusszák magukat, mert még mindig kicsit betegek, tudtam arra is gondolni, hogy azért milyen jól megfogalmazzák egymásnak az érzéseiket, sérelmeiket.

És hogy sikerült ilyen viszonylag nyugodtnak maradnom? Szerintem amiatt, hogy az utóbbi hetekben többször sírtam és dühöngtem azon, hogy mennyire nem úgy alakul idén az adventi időszak, ahogy szeretném, mindennel csúszunk, a gyerekek is megbetegedtek. Páros meghallgatásban, és a férjemnek is. Karácsony előtt 2 nappal egy óriáskiborulás után egészen lenyugodtam, és végül elkészült minden időben, amit fontosnak tartottam. A végső megnyugvás mondjuk akkor jött el, amikor készen lettem a pusheen párnákkal - ezeket mindenképpen szerettem volna elkészíteni, mert nagyon vágytak rá, de túl drágának találtam, megvenni nem akartam, és megígértem, hogy megvarrom. Viszont varrni nem igazán tudok, és izgultam, hogy sikerül-e. Végül nagyon örültek neki, és minden másnak, és ahhoz képest, hogy mennyire nem úgy sikerült most a készülődés, ahogy szerettem volna, maga a Karácsony végül mindennel együtt mégis szuper lett.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk