Minden szó számít?

Olvasok most egy könyvet (Naomi Aldort: Gyermekeink kibontakozása, önmagunk kibontakozása - ha a végére értem, beszámolok róla, eddig alapvetően tetszik), van benne egy rész, ahol azt írja a szerző, hogy ha határt szabunk, akkor ne mondjuk, hogy sajnálom. Pl. ne mondjuk, hogy "Sajnálom, nem kaphatod meg azt az édességet". Mert a gyerek ezt nem érzi őszintének, hiszen megengednék, ha komolyan sajnálnánk. Hanem mondjuk inkább helyette, hogy "Nem szeretném, hogy megedd ezt az édességet, mert nem egészséges." Mi szoktuk mondani az előzőt, amivel azt fejezzük ki, hogy sajnálom, hogy ilyen rosszul érzed magad miatta. De nem is ez a lényeg, hanem hogy ebbe bele lehet zavarodni, folyton elemezni minden egyes szavunkat, hogy akkor most ennek milyen hosszútávú hatása lesz a kapcsolatunkra és a gyerek személyiségfejlődésére nézve. 

Egyrészt hiszek abban, hogy jó, ha próbálunk odafigyelni a kommunikációnkra és gyakoroljuk ezeket a mondatokat, amik nem feltétlenül jönnének zsigerből, mert ezzel is új idegpályák épülnek, és idővel egyre könnyebb lesz kimondanunk őket. Másrészt azt is gondolom, hogy ha mi jól vagyunk, ha sikerül mindenféle régi sérelmeinket feldolgozni, akkor egyszerűen maguktól fognak jönni ezek a mondatok. És ha a megfogalmazás mégis egy picit szerencsétlenre sikerül, ha az alapvető hozzáállásunk a gyerekhez a tisztelet, a partneri viszony, akkor nem történik semmi jóvátehetetlen. Akkor talán mindegy is, hogy pontosan milyen szavak hagyják el a szánkat.

Sok évvel ezelőtt, amikor pszichológusként dolgoztam egy nevelési tanácsadóban, járt hozzám egy dadogó kisfiú. A nagynénje, vagy a nagymamája kísérte, erre már nem emlékszem pontosan, de nem az anyukája. A dadogással kapcsolatban azt szokták javasolni, hogy ne hívjuk fel rá a gyerek figyelmét és ne mondjuk ki helyette amit mondani akar. Na ez a nagynéni (?) viszont folyton javítgatta a gyerek beszédét. De olyan mély szeretet volt közöttük, és olyan őszinte segítő szándékkal csinálta ezt, hogy teljesen rendben levőnek találtam, és láthatóan a kisfiúnak sem okozott ez semmilyen problémát.

Szóval azt hiszem lehetünk ebben is egy kicsit megengedőbbek magunkkal, nem kell minden egyes szavunkon rágódni, a gyerek érezni fogja a szeretetünket így is, úgy is.