A kényelem nem önzőség

Tegnap a babaklubban arról beszélgettünk 5 csodás anyukával, hogy mit is kezdjünk magunkkal és a gyerekeinkkel a hosszú, hideg téli napokon. Végső ötletként bedobtam, hogy adott esetben akár a tévé, vagy a számítógép elé is leültethetjük a gyereket. Tudom, hogy számtalan olyan cikket lehet olvasni, hogy a kütyük mennyire károsak, és ha 12 éves kora előtt a gyerek képernyőt lát, tuti agyhalott lesz. Én ezt nem így látom, de most nem is ebbe az irányba akarok elmenni. Délután teregettem, közben a legkisebb, 1,5 éves a laptopomon gyerekdalokat nézett. (A Baa baa black sheep az egyik nagy kedvenc, a középsőmnek is ez volt, nem tudom mi a titka ennek a dalnak. ) Többször oda kellett mennem hozzá, mert valamit elnyomkodott. Arra gondoltam, hogy jaj de jó lesz, amikor már kicsit jobban ért hozzá, mennyivel kényelmesebb lesz nekem mondjuk kiteregetni. És akkor erről a kényelem szóról beugrott, hogy mennyire vádlóan tudják ezt mondani a szülőknek: kényelmes a gyereket leültetni a tévé elé, betenni a járókába, pelenkát adni rá, üveges bébiételt adni, és még sorolhatnám. Hogy lehet egy anya ilyen lusta, hogy nem biztosítja a legjobbat a gyerekének! Egyesek egészen odáig mennek, hogy minek szült az ilyen gyereket. Mi pedig máris elszégyelljük magunkat, és azt érezzük, hogy valóban, borzasztó anyák vagyunk, és próbálunk erőn felül teljesíteni, vagy óriási lelkiismeretfurdalások közepette mégis leültetni a gyereket a tévé elé. Rengeteg olyan kényelmet szolgáló termék van a babapiacon, amivel kapcsolatban elsőre én is azt érzem, hogy na ez már tényleg túlzás. Például mindenféle extra ringató funkcióval felszerelt kiságy, ami lejátssza az anya szívhangját, és még cumisüveget is lehet rá erősíteni, hogy a baba egyedül tudjon enni. Aztán rájövök, hogy egy végletekig kimerült anyukának bizony óriási segítség lehet. Lehet, hogy annyira fáradt, hogy ha még két lépést kell tennie a babával, ájultan esik össze. Lehet, hogy nem szeretné, ha a házassága rámenne arra, hogy nem tudnak a párjával az ágyban pár órát kettesben tölteni. Lehet, hogy gerincsérve van, de a baba igényli a ringatást. Lehet, hogy meggyőződése, hogy azzal segít a babának, ha minél előbb megtanul egyedül aludni (és végülis ki tudhatja ezt biztosra, hogy ez nem így van.) Visszatérve a teregetésre és a képernyőre: én nem vagyok hajlandó minden házimunkát úgy végezni, hogy közben egy totyogó "segít". Persze ilyen is van, nagyon cuki, és csodálattal nézzük az apukájával, hogy mennyi mindent megtanult már a világról. De tudjuk, hogy így többször annyi idő és energia, mire valami készen lesz. Egyszerűen nincsen mindig türelmem és kapacitásom hozzá. Nem az a baj, hogy gyártanak ilyen termékeket, és vannak akik ezeket megveszik és használják. Ez csak egy megoldási kísérlet arra a természetellenes helyzetre, hogy a szülők egy csomó helyzetben egyedül vannak, sokmindent támogatás és segítség nélkül kell megoldaniuk. Én mindig próbálom a teljes képet nézni, amibe az is beletartozik, hogy ami muszáj, az el legyen végezve, és senki ne őrüljön meg, vagy kerüljön a végkimerülés szélére. Nem ideális, de jelen körülményeink között legalábbis fenntartható. A kényelem nem önzőség, igenis jár mindenkinek egy kis lazítás, hogy egy kicsit könnyebbek legyenek a dolgok.