Ez a fotó azon a családi hétvégén készült, amiről nemrég írtam nektek,
hogy a fiam nehezen oldódott fel. Itt úgy nagyjából a harmadik
kiboruláson voltunk túl, amikor a lányom, aki addig úgy tűnt, hogy
szuperjól érzi magát, hirtelen és váratlanul sírni kezdett. Na, itt
nálam is elszakadt a cérna. Ha valahol máshol lettünk volna, lehet, hogy
még üvöltözök is. Azért osztom most meg veletek ezt a képet, mert a
hétvégén tartottam egy műhelymunkát, ahol elhangzott, hogy milyen jó, hogy
mi Kapcsolódó Nevelés oktatók nem vagyunk tökéletesek. Bizony nem. Mi
is folyamatosan tanulunk a gyerekeinktől és egymástól, rendszeresen
választunk nem épp ideális megoldásokat, és időnként hosszabb időre is
hullámvölgybe kerülhetünk. Talán annyi a különbség azokhoz a szülőkhöz
képest, akik még nem részesültek a Kapcsolódó Nevelés (vagy más hasonló
módszer) áldásából, hogy tudjuk, hogy ez így normális, rendben van, nem a
mi hibánk. Egyszerűen nem megfelelőek a körülmények a "tökéletes"
szülőséghez. És ha nem is sikerül jól megoldani egy-egy helyzetet,
legalább tudjuk, hogy hogyan kellett volna. Legközelebb talán jobban
megy. Igazából ezt a magabiztosságot szeretnénk nektek is átadni.
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése