Ugrás a fő tartalomra

Csikizés? - Inkább ne!



Csiklandozás: mi a Kapcsolódó Nevelés szellemében nem javasoljuk, az alábbi cikkben részletesen el tudjátok olvasni, hogy miért. Nekem vannak rossz élményeim, szóval engem erről meggyőzni nem kellett, de sokszor úgy tűnik, hogy a gyerek szereti, és olyan egyszerű és tuti befutó módja a gyerkőc felvidításának, megnevettetésének. A két nagynak is hiába mondtam, hogy ni csikizzék a kistesójukat, süket fülekre találtam. "De hát nevet!" - mindig ez a válasz. Odáig még rendben is van, amikor ez még inkább csak simogatás, de amikor nem érik el a kívánt reakciót, akkor elkezdik egyre durvábban böködni a hasát. És hát valóban, van, amikor még ezen is nevet. Én viszont nagyon nem szeretem és nem gondolom, hogy ez jó. Volt, hogy dühömben jó durván megcsikiztem a fiamat, és mondogattam közben, hogy "De hát szereti, nevet rajta!". Ő persze nem vallotta be, hogy ez neki nem jó, de amúgy sem javaslom semmiképpen, hogy hasonló problémákra mutassuk meg a gyereknek, hogy milyen is ez, nem szokott célra vezetni. Biztos vagyok benne, hogy addig is tisztában volt vele, hogy a csikizés lehet kellemetlen is. A védőnőnk pl. folyton csikizi őket, rendszeresen így próbálja felvenni velük a kapcsolatot, amikor ők még nincsenek készen erre. Egyik alkalommal miután elment, azt játszották, hogy az egyik csikizi a másikat, aki próbálja minél tovább kibírni. Végül rugdosódásba fajult ez a játék, ami amúgy nagyon nem jellemző rájuk. Volt, hogy olyasmit csináltam velük ugyanígy, ami csak picit volt kellemetlen, és düh nélkül, játékosan - ebből legalább valódi nevetés kerekedett. De a durva csikizést csak nem hagyták abba. Tegnap a fiam távolból, jedi erővel csikizte a picit (mostanában nagyon népszerű nálunk ez a jedi erő téma), amin ő nagyon nevetett, aztán csinálta ő is velünk, mi pedig rángatóztunk és kérleltük, hogy ne csikizzen tovább. Ezen aztán még jobban nevetett és nagyon sokáig játszottuk ezt. Pontosan ez az, amit javasolni szoktunk, hogy ha a gyerek kéri a csikizést: csak tegyünk úgy, mintha csikiznénk, de ne érjünk hozzá. Nagyon örülök, hogy a gyerekek maguktól találtak rá erre a játékra. Én azt mondom, hogy nem érdemes kockáztatni, hogy esetleg kellemetlen élménybe fordul a csikizés, annyi más módja van még a testkontaktusnak, és a gyerekek megnevettetésének!
https://kapcsolodoneveles.hu/miert-ne-csiklandozzuk-a-gyer…/
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk