Ugrás a fő tartalomra

Csikizés? - Inkább ne!



Csiklandozás: mi a Kapcsolódó Nevelés szellemében nem javasoljuk, az alábbi cikkben részletesen el tudjátok olvasni, hogy miért. Nekem vannak rossz élményeim, szóval engem erről meggyőzni nem kellett, de sokszor úgy tűnik, hogy a gyerek szereti, és olyan egyszerű és tuti befutó módja a gyerkőc felvidításának, megnevettetésének. A két nagynak is hiába mondtam, hogy ni csikizzék a kistesójukat, süket fülekre találtam. "De hát nevet!" - mindig ez a válasz. Odáig még rendben is van, amikor ez még inkább csak simogatás, de amikor nem érik el a kívánt reakciót, akkor elkezdik egyre durvábban böködni a hasát. És hát valóban, van, amikor még ezen is nevet. Én viszont nagyon nem szeretem és nem gondolom, hogy ez jó. Volt, hogy dühömben jó durván megcsikiztem a fiamat, és mondogattam közben, hogy "De hát szereti, nevet rajta!". Ő persze nem vallotta be, hogy ez neki nem jó, de amúgy sem javaslom semmiképpen, hogy hasonló problémákra mutassuk meg a gyereknek, hogy milyen is ez, nem szokott célra vezetni. Biztos vagyok benne, hogy addig is tisztában volt vele, hogy a csikizés lehet kellemetlen is. A védőnőnk pl. folyton csikizi őket, rendszeresen így próbálja felvenni velük a kapcsolatot, amikor ők még nincsenek készen erre. Egyik alkalommal miután elment, azt játszották, hogy az egyik csikizi a másikat, aki próbálja minél tovább kibírni. Végül rugdosódásba fajult ez a játék, ami amúgy nagyon nem jellemző rájuk. Volt, hogy olyasmit csináltam velük ugyanígy, ami csak picit volt kellemetlen, és düh nélkül, játékosan - ebből legalább valódi nevetés kerekedett. De a durva csikizést csak nem hagyták abba. Tegnap a fiam távolból, jedi erővel csikizte a picit (mostanában nagyon népszerű nálunk ez a jedi erő téma), amin ő nagyon nevetett, aztán csinálta ő is velünk, mi pedig rángatóztunk és kérleltük, hogy ne csikizzen tovább. Ezen aztán még jobban nevetett és nagyon sokáig játszottuk ezt. Pontosan ez az, amit javasolni szoktunk, hogy ha a gyerek kéri a csikizést: csak tegyünk úgy, mintha csikiznénk, de ne érjünk hozzá. Nagyon örülök, hogy a gyerekek maguktól találtak rá erre a játékra. Én azt mondom, hogy nem érdemes kockáztatni, hogy esetleg kellemetlen élménybe fordul a csikizés, annyi más módja van még a testkontaktusnak, és a gyerekek megnevettetésének!
https://kapcsolodoneveles.hu/miert-ne-csiklandozzuk-a-gyer…/
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk