Ugrás a fő tartalomra

A Gyerekidő dícsérete


Nagyon szép írás Marianntól, és nekem egyből a Gyerekidő jutott eszembe. Hogy hiába vagyunk mi is sokat együtt, mivel az én gyerekeim is otthontanulók, szükség van arra, hogy igazán minőségi időt töltsünk külön-külön a gyerekeinkkel. Van, hogy az élet adja, ahogy ez most Mariannéknál történt, és persze nem ugyanaz az élmény, amikor egy komolyabb betegség réme is ott van, mégis, ha rendszeresen tudunk időt szakítani és egy kicsit mesterségesen létrehozni, hogy csak rá figyeljünk, az nagyon sokat hoz. Írtam már erről nektek a legnagyobbom kapcsán, hogy milyen jót tett a kapcsolatunknak a rendszeres Gyerekidő, de most a másik fiamról, a legkisebb gyerekemről szeretnék írni. Vele valahogy nekem nem könnyű kettesben lenni. Mert ha csak ő van, és nincs ott legalább az egyik nagytesó, minden olyan nehéz és fárasztó. Ha ott vannak, el tudok menni egyedül vécére, ki tudok úgy teregetni, hogy a kicsi nem húzkod le minden ruhát, és ha elalszik az autóban, előre tudok menni házat nyitni, terepet rendezni és így jó eséllyel le tudom tenni, hogy tovább aludjon. Lehet van ennek az egésznek egy mélyebb rétege is, ki fogom deríteni Páros meghallgatásban. Amikor a nagyfiam egyedül volt nagyon élveztem a "babázást", csavargást céltalanul, amerre neki volt kedve menni. Persze sokminden nehéz volt akkor is, de még a Gyerekidő eszközének ismerete nélkül is sok volt az ahhoz hasonló együttlét. A középsővel, a lányommal meg nem igazán volt lehetőségem rá amikor pici volt, mert akkor a bátyja is elég kicsi volt még. Most a legkisebbel, ha kettesben vagyunk, valahogy ez nem megy, nem tudok belelazulni, csak rá koncentrálni, vagyis ritkán, ritkábban, mint szeretném. Viszont nemrég elmentünk kettesben strandra, fürödtünk, ettünk lángost, és az nagyon-nagyon jó volt, ő is, még a szokásosnál is nyugisabb volt. Ha nem vagyunk otthon, nekem eleve könnyebben megy a gyerekeimre hangolódás, nem nyomaszt, hogy még mit kellene megcsinálnom, nincs folyton az orrom előtt. De ha elmegyünk négyesben egy játszótérre, hiába a két nagy már ritkán igényli, hogy futkározzak, homokozzak velük, azért mégiscsak oszlik a figyelmem. Ősszel a középsőm elmegy tanulócsoportba, és talán a legnagyobb is kevesebbet lesz itthon. Félek, hogy hogyan fogjuk ezt a sok időt kettesben eltölteni, de várom is, hogy végre csak vele, ellazultan tudjak időt tölteni. És azt hiszem be kell vezessük vele is a rendszeres Gyerekidőt
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Érzelmi projekt - vécégondok

Alább egy cikk (nyers)fordítását találjátok: egy gyönyörű történet, hogyan segített egy anyuka a fiának a Kapcsolódó Nevelés összes eszközével legyőzni a vécézéstől való félelmét. És a  végén nem csak a kakiügy oldódott meg, hanem valami sokkal több történt. Néha a gyerekeink olyan nagy érzelmeket tartogatnak, amit nem lehet kisebb meghallgatásokkal kiengedni. Ezeket „érzelmi projektek”-nek hívjuk. Alább egy anyuka története, hogyan használta a Kapcsolódó Nevelés összes eszközét a sírás meghallgatás ától a páros meghallgatás ig, hogy segítsen a fiának legyőzni a vécétől való hirtelen fellépő félelmét. Egy nagy tengerentúli utazás után a fiam egyszer csak nem akart többet kakilni. Olyan sokáig visszatartotta, ameddig csak bírta, ezért egész nap kényelmetlenül érezte magát, és amikor kakilnia kellett, összeszorította a fenekét, lábujjhegyen járkált, félelemmel a szemében és a testében. Gyakran kijött egy kis kaki, úgyhogy naponta többször át kellett öltözte...
Megjegyzés küldése
További információk