Ugrás a fő tartalomra

A Gyerekidő dícsérete


Nagyon szép írás Marianntól, és nekem egyből a Gyerekidő jutott eszembe. Hogy hiába vagyunk mi is sokat együtt, mivel az én gyerekeim is otthontanulók, szükség van arra, hogy igazán minőségi időt töltsünk külön-külön a gyerekeinkkel. Van, hogy az élet adja, ahogy ez most Mariannéknál történt, és persze nem ugyanaz az élmény, amikor egy komolyabb betegség réme is ott van, mégis, ha rendszeresen tudunk időt szakítani és egy kicsit mesterségesen létrehozni, hogy csak rá figyeljünk, az nagyon sokat hoz. Írtam már erről nektek a legnagyobbom kapcsán, hogy milyen jót tett a kapcsolatunknak a rendszeres Gyerekidő, de most a másik fiamról, a legkisebb gyerekemről szeretnék írni. Vele valahogy nekem nem könnyű kettesben lenni. Mert ha csak ő van, és nincs ott legalább az egyik nagytesó, minden olyan nehéz és fárasztó. Ha ott vannak, el tudok menni egyedül vécére, ki tudok úgy teregetni, hogy a kicsi nem húzkod le minden ruhát, és ha elalszik az autóban, előre tudok menni házat nyitni, terepet rendezni és így jó eséllyel le tudom tenni, hogy tovább aludjon. Lehet van ennek az egésznek egy mélyebb rétege is, ki fogom deríteni Páros meghallgatásban. Amikor a nagyfiam egyedül volt nagyon élveztem a "babázást", csavargást céltalanul, amerre neki volt kedve menni. Persze sokminden nehéz volt akkor is, de még a Gyerekidő eszközének ismerete nélkül is sok volt az ahhoz hasonló együttlét. A középsővel, a lányommal meg nem igazán volt lehetőségem rá amikor pici volt, mert akkor a bátyja is elég kicsi volt még. Most a legkisebbel, ha kettesben vagyunk, valahogy ez nem megy, nem tudok belelazulni, csak rá koncentrálni, vagyis ritkán, ritkábban, mint szeretném. Viszont nemrég elmentünk kettesben strandra, fürödtünk, ettünk lángost, és az nagyon-nagyon jó volt, ő is, még a szokásosnál is nyugisabb volt. Ha nem vagyunk otthon, nekem eleve könnyebben megy a gyerekeimre hangolódás, nem nyomaszt, hogy még mit kellene megcsinálnom, nincs folyton az orrom előtt. De ha elmegyünk négyesben egy játszótérre, hiába a két nagy már ritkán igényli, hogy futkározzak, homokozzak velük, azért mégiscsak oszlik a figyelmem. Ősszel a középsőm elmegy tanulócsoportba, és talán a legnagyobb is kevesebbet lesz itthon. Félek, hogy hogyan fogjuk ezt a sok időt kettesben eltölteni, de várom is, hogy végre csak vele, ellazultan tudjak időt tölteni. És azt hiszem be kell vezessük vele is a rendszeres Gyerekidőt
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk