Hogyan vegyük rá a gyerekünket, hogy vegyen részt a házimunkában? Először
is vegyük rá nagyobb gyerekeinket - ez lesz a nehezebb része
Onnantól viszont sima ügy: a kistesó mindent csinálni akar, ahogy a
nagyok. Viszi a párnákat a másik szobába, próbálja emelni az ágyat és
betolni a helyére. Neki ez teljesen természetes, hogy minden reggel így
csinálják. Na jó, azért kíváncsi leszek pár év múlva mennyire lesz
lelkes. Mindenesetre elgondolkodtatott, hogy nekünk szülőknek az lenne
a természetes, ha többen együtt, közösen terelgetnénk a gyerekeket és
végeznénk a ház körüli munkákat, a gyerekeknek meg az lenne a
természetes, hogy vegyes életkori csoportban játszanak, tanuljanak,
"készüljenek az életre". Ahogy az előbbit, úgy ez utóbbit se tudjuk
feltétlenül megvalósítani, azért jó ha tudjuk, hogy sok nehézségünk
abból fakad, hogy nem úgy élünk, ahogy az természetes lenne és nem
velünk, vagy a gyerekeinkkel van valami baj.
Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok! Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése