Hogyan vegyük rá a gyerekünket, hogy vegyen részt a házimunkában? Először
is vegyük rá nagyobb gyerekeinket - ez lesz a nehezebb része
Onnantól viszont sima ügy: a kistesó mindent csinálni akar, ahogy a
nagyok. Viszi a párnákat a másik szobába, próbálja emelni az ágyat és
betolni a helyére. Neki ez teljesen természetes, hogy minden reggel így
csinálják. Na jó, azért kíváncsi leszek pár év múlva mennyire lesz
lelkes. Mindenesetre elgondolkodtatott, hogy nekünk szülőknek az lenne
a természetes, ha többen együtt, közösen terelgetnénk a gyerekeket és
végeznénk a ház körüli munkákat, a gyerekeknek meg az lenne a
természetes, hogy vegyes életkori csoportban játszanak, tanuljanak,
"készüljenek az életre". Ahogy az előbbit, úgy ez utóbbit se tudjuk
feltétlenül megvalósítani, azért jó ha tudjuk, hogy sok nehézségünk
abból fakad, hogy nem úgy élünk, ahogy az természetes lenne és nem
velünk, vagy a gyerekeinkkel van valami baj.
Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése