Hogyan vegyük rá a gyerekünket, hogy vegyen részt a házimunkában? Először
is vegyük rá nagyobb gyerekeinket - ez lesz a nehezebb része
Onnantól viszont sima ügy: a kistesó mindent csinálni akar, ahogy a
nagyok. Viszi a párnákat a másik szobába, próbálja emelni az ágyat és
betolni a helyére. Neki ez teljesen természetes, hogy minden reggel így
csinálják. Na jó, azért kíváncsi leszek pár év múlva mennyire lesz
lelkes. Mindenesetre elgondolkodtatott, hogy nekünk szülőknek az lenne
a természetes, ha többen együtt, közösen terelgetnénk a gyerekeket és
végeznénk a ház körüli munkákat, a gyerekeknek meg az lenne a
természetes, hogy vegyes életkori csoportban játszanak, tanuljanak,
"készüljenek az életre". Ahogy az előbbit, úgy ez utóbbit se tudjuk
feltétlenül megvalósítani, azért jó ha tudjuk, hogy sok nehézségünk
abból fakad, hogy nem úgy élünk, ahogy az természetes lenne és nem
velünk, vagy a gyerekeinkkel van valami baj.
Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a ...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése