Ugrás a fő tartalomra

Jónak születünk!



A Kapcsolódó Nevelés egyik alapvetése, hogy a gyerekek jónak születnek, semmiféle barbár invázióról nincsen szó, ahogy sokan még ma is gondolják. A babáknál szociálisabb lényeket el sem tudok képzelni és nem szükséges megtanítanunk őket arra, különösen nem didaktikus módszerekkel, hogy mi a jó és mi a rossz. És azzal a feltevéssel jönnek a világra, hogy a világ és a benne élő emberek is jók, róluk megfelelően gondoskodni fognak. Ez élesen világossá vált számomra a harmadik gyerekem születésével. Amikor felemelem a hangom és nem szépen beszélek vele, mert sajnos van ilyen, akkor sokszor azt látom, hogy nem tud ezzel mit kezdeni. Pontosabban meg sem lepődik, mintha teljesen figyelmen kívül hagyná ezt az oda nem illő dolgot. A kognitív pszichológusok szerint az agyunk sémákkal dolgozik. Ez megkönnyíti az információtengerben való eligazodást. Ami nagyon nem illik a sémába, azt egyszerűen elveti. A babáknak van egy sémája arról, hogy a világ jó, ehhez nem illeszkedik egy vele kiabáló felnőtt. De van egy olyan jelenség is, hogy ha túl sok a sémával ellentétes információ, akkor a sémát megváltoztatjuk. A baba jó világról alkotott elképzelése megdőlhet és idővel azt kezdheti várni, hogy vele rosszul bánnak. Egyszer volt egy olyan gondolatom, amikor a néhány hónapos legkisebbemet néztem, hogy valamikor még Hitler is ilyen cuki baba volt. Óriási felelősség ez, aminek a súlya alatt néha megrogyok. Jó kis téma ez a Páros meghallgatáshoz!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a ...
Megjegyzés küldése
További információk

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk