Ugrás a fő tartalomra

Jónak születünk!



A Kapcsolódó Nevelés egyik alapvetése, hogy a gyerekek jónak születnek, semmiféle barbár invázióról nincsen szó, ahogy sokan még ma is gondolják. A babáknál szociálisabb lényeket el sem tudok képzelni és nem szükséges megtanítanunk őket arra, különösen nem didaktikus módszerekkel, hogy mi a jó és mi a rossz. És azzal a feltevéssel jönnek a világra, hogy a világ és a benne élő emberek is jók, róluk megfelelően gondoskodni fognak. Ez élesen világossá vált számomra a harmadik gyerekem születésével. Amikor felemelem a hangom és nem szépen beszélek vele, mert sajnos van ilyen, akkor sokszor azt látom, hogy nem tud ezzel mit kezdeni. Pontosabban meg sem lepődik, mintha teljesen figyelmen kívül hagyná ezt az oda nem illő dolgot. A kognitív pszichológusok szerint az agyunk sémákkal dolgozik. Ez megkönnyíti az információtengerben való eligazodást. Ami nagyon nem illik a sémába, azt egyszerűen elveti. A babáknak van egy sémája arról, hogy a világ jó, ehhez nem illeszkedik egy vele kiabáló felnőtt. De van egy olyan jelenség is, hogy ha túl sok a sémával ellentétes információ, akkor a sémát megváltoztatjuk. A baba jó világról alkotott elképzelése megdőlhet és idővel azt kezdheti várni, hogy vele rosszul bánnak. Egyszer volt egy olyan gondolatom, amikor a néhány hónapos legkisebbemet néztem, hogy valamikor még Hitler is ilyen cuki baba volt. Óriási felelősség ez, aminek a súlya alatt néha megrogyok. Jó kis téma ez a Páros meghallgatáshoz!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk