Nem tudom mikor lesz végleg vége a pisi-kaki korszaknak (lesz ilyen?:D),
nálunk mindenesetre újra és újra fellángol. Ilyenkor nekünk leginkább a
humor, a játékos megoldások válnak be. Zsip-zsup-ot játszottam a
picivel, a nagyfiam velem énekelt, csak éppen nála a vége úgy hangzott,
"ha megázik kifossuk". Hát, több se kellett nekem, a következő menetben
már én is így énekeltem és a feje fölé tartottam a picit a megfelelő
hangok kíséretében. Természetesen a húga se maradhatott ki ebből, az ő
fejét is le kellett fosni. Aztán következett a pisilés, és egyéb dolgok.
Mindenki nevetett. Imádják a kistesójukat, de az mégiscsak kelthet
bennük rossz érzéseket, amikor csak mi ketten jót szórakozunk, ezt
jelezte a fiam saját költeményével. Ezzel a játékkal mindannyian együtt
nevettünk és kapcsolódtunk és a világ rendje újra helyreállt.
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése